Welcome to Las Cruces

Megérkeztünk.

Azért előtte még megszenvedtünk a repülőúttal, a 2 átszállás és az USA-ba érkezés miatt 13 helyen kérték el az irataimat, 3-szor kellett teljes security checken átesnem és egy illetékes megkérdezte, hogy ugye biztos én pakoltam be-e a bőröndömet és nem csempészhetett-e bele valaki valamit. Engem csak egyszer motoztak meg, Árpit kétszer, és Dallas-ban elkobozták a szalámis szendvicseit :D

Dallas reptér

Én már itt félig alszok

Szóval megérkeztünk. Ugyan még csak El Paso-ban voltunk, de már nagyon fáradtak voltunk. Egy hapek jött az egyetemről egy kisbusszal, és minket meg még 2 másik lányt elvitt Las Crucesbe. Az egyik lánnyal beszélgettünk így négyesben, valamilyen afrika melletti szigetről jött ami francia gyarmat, Kanadában lakik, de eljött most ide az egyetemre, állítása szerint azért, hogy ne kelljen szakmai gyakorlatot csinálnia...

Mikor megérkeztünk már vártak páran, gyorsan becsekkoltunk, illetve megismerkedtünk a "student ambassador"-unkkal (ilyen diák aki majd segít mindenben). Na ő megér egy külön történetet, nem tudtam hogy épp részeg vagy be van tépve. De később rájöttünk, hogy ő csak alapból ilyen őrült :D Nagyon jófej volt, rögtön kezünkbe nyomott 2 zsák mindent: ágynemű, párna, tisztítószerek, rovar elleni spré, szappan, törölköző, étkészletek, stb; gondolom amit az előző cserediákok hagytak itt. Vannak hasznos dolgok, de azért étkészletet inkább veszünk majd :)

Elmentünk a Walmart-ba, ami Amerikában az egyik legnagyobb hipermarket, meg talán a legolcsóbb. Cserébe tipikus amerikaiakkal találkoztunk. Volt egy 150 kilós nő aki ilyen kis elektromos robogón ment bent, a fizetésnél meg egy indián-amerikai szolgált ki, és félig elmesélte Új Mexikó állam zászlajának jelentését. Alapvetően kedvesek ezek az amerikaiak, csak nem túl okosak.

Az apartman elég jó állapotban van, viszonylag nagy, nincsen lerobbanva és minden van ami kell. Hazajöttünk, vettünk subway szenyát meg sört és gyorsan betoltuk. Ekkor itt volt vagy este 10 óra - otthon reggel 6. Már több mint 24 órája talpon voltunk és utazás előtti éjszaka se aludtunk túl sokat, úgyhogy én úgy ahogy voltam, ruhában, kabátban büdösen elfeküdtem a nappali kanapéján. Árpi valahogy kipakolt még meg lefürdött, én közben ugyanabban az állapotban átküzdöttem magam az ágyra. Vagy egy fél óra múlva magamhoz tértem és valami emberfeletti erő segítségével lefürödtem és felhúztam az ágyat, majd eldőltem mint egy darab fa.

Reggel viszonylag korán - 8-kor - keltünk, egyszerűen nem tudtunk tovább aludni. Bevágtunk a serpenyőbe szalonnát (ilyen 2 deci zsír jött ki belőle), majd rá tojást, és voilá. Wifi-re regisztráltunk úgyhogy már netünk is volt, beszéltünk az aggódó csatolmányokkal majd vettük pulóvert meg kabátot és a belváros felé vettük az irányt. 18 fok lévén elég hamar lekerültek a felesleges ruhadarabok, főleg, hogy a "belváros" 5 km-re van innen. 100.000 (+60.000 külvrás)-es város Las Cruces, de hatalmas, nagyon szét van szórva, ahol itt mindegyik város. Menetelésünk során a járdán összesen 10 emberrel ha találkoztunk, tekintve hogy MINDENKI kocsival meg MINDENHOVA (persze mondjuk vasárnap lévén az egyetemvárosban se volt senki). Az, hogy a McDonalds-ban van drive-thru (kocsiból ülve kiszolgálnak) az egy dolog, de ugyanilyen bankautomata is van; nehogy ki kelljen már szállni a kényelmes autóból, ami egyébként másfélszer akkora mint otthon. Ellenben ha stop tábla van valahol, akkor megállnak. Mindenhol, mindenki, akkor is ha egy mérföldes körzetben nincs senki. Másrészt, hiába élnek ilyen kis konténerlakásokban (ami egyébként itt teljesen normális), autója mindenkinek van, mert muszáj.

A táj. A fű sárga, de ettől még nagyon szép gyepek vannak. A távolságok nagyok, hatalmas parkolók vannak amik nagy része most üres. Sík terület jó sokáig, aztán kiemelkedik egy cirka 3000 méteres hegy a távolban, a teteje elszórtan havas. Oda el fogunk menni egyet túrázni, az biztos, csak először kerítsünk egy kocsit.

Most itthon lazulunk aztán majd körülnézünk a környéken kicsit, estére meg valami csekély ivás van betervezve. Lehet addig alszok is egyet, mert olyan, mintha egész nap másnapos lennék és nem tudom hova tenni a napszakot... Holnap Martin Luther King állami ünnep lesz, kedden lesz eligazítás, akkor biztos elárasztanak minket indokolatlan mennyiségű információval.

Most el, vagy aludni vagy flashelni egyet a kanapén a fél gallon narancslével.