That hat party

Nem hittem volna, hogy beteg fogok lenni februári/márciusi 20 fokban, de sikerült. Ez itt valami olyasmi, mint otthon a tavaszi influenza, "Aggies Cold"-nak hívják (Aggies az itteni egyetem sportcsapata), és elvileg nem kéne sokáig tartania, de én már egy hete beteg vagyok, és ez szombat óta lett igencsak rossz. Persze... nem mondhatom, hogy nem vagyok ludas, mert péntek este MINDENKI bulizott, és hát ki vagyok én, hogy ne csatlakozzak :)

Még a Ruidoso-s hétvége előtt találta ki Aurele és Javier hogy akkor ők most rendeznek egy kalapos partit, a lényeg, hogy mindenki vegyen fel valami (kreatív) fejfedőt. Aznap eleve jól éreztem magam, csak kicsit köhögtem, és amúgy is nagy érdeklődés volt, úgyhogy nem lehetett kihagyni. Árpi hozott nekem egy Szent Patrik napi kalapot, de az nem tetszett, úgyhogy körbetekertem a legközelebbi hálózati kábelt a fülhallgatómmal és a fejemre pakoltam. Persze sokkal jobb sapkák voltak, de azt hiszem ez pontosan meghatározta mennyire vagyok nerd :)

Az előző képen sikerült háttal beállnom mindenki elé, de itt legalább eléggé retardált fejet tudtam vágni

Épp harapom a Barbara fején lévő kalapnak nevezett entitást

 

A buli elég jól beindult, aztán szokás szerint 1 - fél 2 körül megjelentek a rendőrök, hogy akkor be lehet fejezni. Szokás szerint a buli átköltözött - hozzánk - és hasonló intenzitással folytatódott. Végül fél 5 körül estek be hozzánk is a rendőrök, úgyhogy elcsitult az apartman, és már csak laza beszélgetés volt, aztán 5 - fél 6 körül mindenki elhúzott. Persze végül még Árpival 6-ig ültünk a romokon, szokása szerint még kirakta a rubik kockáját párszor...

Immár kalap nélkül Mar...Marile... áh valamelyik spanyol lánnyal

Mondanám, hogy megérte a kikapcsolódást az, hogy betegebb legyek, de lassan kezdem úgy érezni, hogy inkább pihennem kellett volna. Persze hogyan, ha az afterparty nálunk volt :) Mindegy, tanulópénz vagy mit szoktak mondani, ilyen is kell.

Úgy néz ki most hétvégén tömegesen megyünk paintball-ozni El Paso-ba, még sose voltam (pedig hányszor mentem volna...). Van egy olyan érzésem, hogy fájni fog...

Csütörtökön két ZH-t írok, holnap délre meg le kell adni egy házit amit még el se kezdtünk, és ma este még Stracraft-ozni is akarunk egyet Árpival (az túlzás, hogy játszunk, és játszok ő meg nézi ahogy elverem :D - bocs Árpi). A dieu, mon dieu, kár, hogy nem hiszek.

Random post

Hajnali 3 van, és most fejeztük be Árpival a házizást úgy, hogy 9-kor kezdtük. Ez az egyik házi volt a 10 közül a félévben ebből a tárgyból, de már most rohadtul unom. Remélem azért jó lesz valamire az életben...

Ma végre regisztráltuk az autót, ez a hír jobbik fele. A rossz fele az, hogy majdnem 200 dollár volt (mindenféle hülye adó meg miegymás), pedig azt hittem (más forrásból is ez derült volna ki számomra), hogy maximum pár 10 dodó lesz. Apa, Anya, Nóra, Eszter, azt hiszem tudom már mit kérek névnap/szülinapra :)

A hétvégén voltunk Ruidoso-ban, ez egy kisebb város a hegyekben, de most nem taglalom, mert a képek Árpinál meg Balázsnál vannak és ők írtak egy-egy hosszabb beszámolót, úgyhogy aki kíváncsi, hajrá. Elöljáróban csak annyit, hogy hülye amerikaik meg az elképzelésük a kirándulásról eléggé eltér a sajátomtól, de hát végül is ki ne akarna kidobni 70 dollárt az ablakon azért, hogy kocsikázzon valahova, egyen/igyon/játsszon, kocsikázzon másnap is, hogy egyen, ne legyen ideje rendesen kirándulni egyet a hegyekbe, ha már ott van a fák között végre... hülye lusta amerikaiak. Ezentúl én szervezem a programomat.

Ma azért csináltunk egy jó kis "bulit" estefele. Amikor megérkeztünk az úszásból, láttuk, hogy kint ül vagy 10 ember az egyik apartman előtt, kivitték a kanapékat :D (amit elvileg tilos, de hát ki szól ránk) Mi is megragadtuk a mienket Árpival, és kivonszoltuk, majd a házi elkezdés helyett vagy 2 órát ott lógtunk. Több ilyet kéne (ja igen, mindezt februárban, mivel ma volt vagy 20-25 fok...).

Hétvégén remélem eljutunk az Organ mountains-be egy teljes napos túrára, talán látunk csörgőkígyót, meg skorpiót, ami közül az előbbi halálos. Azért ne aggódj anya, annyira nem veszélyes :)

Guns, guns, blazing guns

Jó régen írtam blogot, de megvolt az okom: nem igazán készültek képek, és nem akartalak untatni titeket csupa szöveggel. Azért nem csak a mai napról fogok írni, hanem bepótolom ezt a hetet.

Múlthét szombaton voltunk kosármeccsen. Harlem Globetrotter - ha valaki már hallott róluk, tudja, hogy ennek nem sok köze van a kosárhoz :) Illetve csak annyi, hogy kosaraznak, de minden más egy hatalmas show keretében zajlik. A meccs megrendezett, a Harlem Globetrotter labda-zsonglőr csapata játszik egy kitalált ellenfél ellen ("Elite"). Egész jól meg van csinálva, jó trükköket nyomtak le, egész szórakoztató volt, de azért az egész körítés meg néphülyítés után kifolyt az agyam.

A héten végre kiderült, hogy min is fogok dolgozni. Legalább nagyjából. Van egy űrdinamikás projekt amin fogok dolgozni, hogy pontosan mi is ez és mi lesz az én feladatom, az holnap-holnapután derül ki a meetingen. Mivel úgy gondoltuk, hogy ennyi nem elég (Árpinak is van valami más feladata), és szeretnénk valami kézzelfogható dolgot is csinálni (ezek a munkák elég elméletinek tűnnek), ezért megkerestük az egyik mechatronikával foglalkozó profot, és elintéztettünk magunknak egy másik projektet, ahol egy quadrokopter landoló mechanizmusán fogunk együtt dolgozni.

Most hétvégén vagy 10 ember elhúzott Phoenix-be megnézni egy Los Angeles Lakers kosármeccset (én a 90 dolcsis jegyár meg a 6 óra kocsikázás miatt nem igazán vágytam oda - na meg persze mert annyira nem szeretem a kosarat...), úgyhogy azzal a pár emberrel aki itt maradt, elmentünk az El Patio nevű, leginkább egy miskolci félig lerobbant rock kocsmára hasonlító helyre. Csak annyi volt a különbség, hogy belépésnél kérték a személyit hogy 21 vagy-e... minden más, élőzene (valami helyi fél-amatőr rockegyüttes), billiárd asztalok, csocsó-utánzat, olcsó sör, stb... :) Melissával egy csapatban billiárdoztunk (állítása szerint most már BFF-ek vagyunk - azaz legjobb barátok örökre, kis iróniával, miután egy gyenge pillanatomban lep.áztam, de azóta már nincs gond). Melissa az a lány, aki bármilyen társaságban (de leginkább fiúk körében) mindenkit megszégyenítő böfögéssel tudja elkápráztatni a közönséget.

Végül hajnal 1 körül átautókáztunk egy tipikus amerikai házibuliba, ahol épp beer-pongoztak (ez egy igencsak kreatív és bonyolult ivós játék, ami magában foglal egy asztalt, ping-pong labdákat és nem kevés alkoholt). Kár, hogy a vége felé értünk oda, és nem ihattam csak egy fél sört (igen, itt a söröket is 3 dl-ben mérik), mert kocsival voltam, de azt hiszem igazán élveztem volna egyébként.

Na és akkor elérkeztünk a mai naphoz, amihez tartozik sok-sok kép! Ugyanis tegnap Árpival segítettünk megint egy másik Lions Klub rendezvényén, egy fegyver-kiállításon! Mivel nem volt időnk szétnézni tegnap, ezért ma visszamentünk (ingyen beengedtek természetesen), és lecsekkoltunk MINDENT.

Egyik álomfegyverem - P90-es, talán ismerős lehet Csillagkapu sorozatból

Azt hiszem ez a nap képe - Árpi a gengszter egy Uzi-val.

Az első 5 perc után tudtam, hogy jól fogok szórakozni a következő másfél órában... persze csak figyelmen kívül kellett hagyni a temérdek mennyiségű fegyver őrültet. Hiába, ez Amerika. Mindenki kedves, jófej, de ha el akarnád venni a fegyverüket akkor agyonlőnének. Ez a nagy szabadság, hiába, ha akartam volna, akkor ott helyben veszek egy pisztolyt, bele töltényt, kimegyek az utcára és valakit agyonlövök. Nem csoda, hogy ennyi lövöldözés van. És akkor még percekig magyarázták nekünk, hogy milyen jó, hogy mindenkinek lehet fegyvere.

Temérdek mennyiségű puska - csak ilyen standból volt vagy 20

Távcsövek puskára - vicces, mert ezeket pont Szlovákiában gyártották

II. világháborús vízhűtéses légvédelmi üteg

Egy másik standnál két 12 éves meg egy 10 éves lányka ült, apjukkal egyetemben. Szerettem volna fényképezni egy pisztolyt, de miután sikerült a tárat a földre ejtenem inkább elsunyultam :) Azért előtte beszélgettünk egy kicsit a lányokkal, a két idősebb rendszeresen jár apjukkal vadászni. 12 éves lányok... nem szeretném ha megharagudnának rám... :)

Egy akkora kés, amivel át lehetne vele szúrni a fejem keresztbe

Még több puska

Ezt a szépséget 3000 dodóért vesztegették. Sose volt elsütve, aranyozott berakás. Felvetettem, hogy eladhatnánk a kocsinkat, hogy megvegyük ezt...

Az utolsó helyen, ahol összehaverkodtunk az eladóval jó kis dolgokat találtunk. Árpi megkérdezte a hapekot, hogy csinálhat-e fényképeket, erre mondta, hogy igen, de csak ha nem szidjuk Amerikát, amiatt, mert fegyver b.zik. Mit mondjak, tényleg azok, ez nekünk Európaiaknak elég furcsa. Hogy jó-e ez a nagy szabadság ezen a téren vagy nem, nem én fogom megítélni. Az biztos, hogy ha lenne rá lehetőségem, néha én is lőnék célba pisztollyal biztonságos körülmények között. Ki tudja, lehet jól jönne majd ha eljön a zombi-apokalipszis...

Gépfegyver, lézeres irányzék a távcsőben, két plusz lézeres irányzék és reflektor az elején. 90 töltény egy tárban.

Másik nagy kedvenc, számomra a Left for Dead 2-ből ismert ismétlő shotgun. Jó nehéz darab volt :)

Nem tudom mit tehetnék még hozzá, mindenki vonja le a végkövetkeztetést. Hozzá lehet jutni egy vadászpuskához 200 dollár környékén. Egy jobb pisztoly 6-700 dollár, egy gépfegyver 1000-1500 körül van. Ez egy ilyen ország, nem biztos, hogy rossz ez a fegyver őrültség, de ha beüt egy tömeghisztéria akkor nem szeretnék itt lenni amikor egymást szétlövik a hülye emberek.

Végül szeretnék Balázsnak gratulálni, hogy sikerült fényes nappal bekapcsolni, majd úgy felejteni az autó fényszóróit, így most találnunk kell valakit aki bebikázza... :P

F you see key I en G CAR!

Ma vettünk egy autót.

Ezt kellett volna végül is...

Na persze nem ezt :) Ez a Mustang a csaj barátjáé volt akitől a kocsit vettük. Azért elvitt benne egy körre. Turbófeltöltős V8-as álom. Tudjátok amikor száll fel a repülő, és ráadja a kakaót a pilóta, na kb. olyan érzés volt amikor 2-esben (manuális váltós persze) ráadta a padlógázt az autópályán. Nem mondom, hogy lesz ilyen autóm, mert rohadt hangos és amúgy sincsenek méretbeli problémáim :P De azért egy hasonlót elfogadnék :)

Az eszméletlen menőség határát feszegetem épp

Jó lesz? Jó lesz.

Spoiler!!! A Trónok Harcában lefejezik Ed Starkot.

Szóval ezt vettük meg végül. 2001-es Pontiac Grand Am SE1, 4 hengeres 2.4-es motor, 150 lóerő, automata váltó, tempomat, stb. Nem volt egyszerű, el kellett menni Alamogordo-ba, ami szerencsére nincs annyira messze (110 km körül), de az út olyan egyenes mint mintha vonalzóval húzták volna meg (térképen azzal is csinálták...). Egy kis poros város az állam szélén, de ott kellett kiváltanunk a kocsi papírjait, úgyhogy odafele még a lány vezetett, visszafele meg már mi (azaz én, mert az én nevemen van a jármű, meg egyelőre a többiek nem adták bele a részüket ^^), mint büszke tulajok.

Már csak azért is hosszú nap volt, mert tegnap még elmentünk éjfél körül egy Dublin's nevű kultúrkocsmába. Ez azután volt már, hogy megírtuk mára a házit, úgyhogy páran már ott voltak. Engem nem engedtek be, mert nem fogadták el a magyar esetleg francia igazolványomat, csak az útlevelem kellett nekik, amit persze otthon hagytam. Rtrdált amerikaiak, nem tudják "visszafele" olvasni a dátumot. Mert hogy mindenhol máshol nap-hónap-év, esetleg (nálunk) év-hónap-nap van. De nem, ők csak hónap-nap-év-ben értik. Persze mit várok egy kocsma biztonsági őrétől.

Mivel mindenképpen akartam inni egy sört, és a benzinkút már bezárt (meg amúgy sem iszik az ember magában), ezért hazarohantam az útlevélért (cirka 40 perc oda vissza, de kis futással 30 volt). Nagyon megérte, mert 5 dolcsi volt egy pohár Guiness. Bár csapolt, és valóban nagyságrenddel jobb mint az üveges (de 4-szer olyan drága is).

Utána hazazúztunk, és persze mit csináljunk hajnali fél 2-kor, kezdjünk el 6-an játszani Age of Empires 2-t... végül is így sikerült 3 órát aludnom, úgyhogy most kicsit álmos vagyok. De ma jött meg az Árpi által rendelt új társas, az Alhambra, úgyhogy azt még mindenképpen ki kell próbálni. Megyek is, A Dieu :)

Azért így a végére még ezt a csodálatos random képet beszúrnám.

International dinner

Találtam egy pár képet Árpi gépén, úgyhogy ha már kajáról fogok írni, akkor először is megmutatom hol szoktunk kajálni.

Corbett Center - az nagyevők mekkája

Szóval a legjobb dolog ebben a menzán, hogy annyit ehetsz amennyit akarsz, még adnak ilyen kis uzsonnás dobozt is, és ha épp nincs időd megenni akkor elviheted a kaját (és bár elvileg nem szabad enni is, meg elvinni is de mindenki csinálja :P). Általában degeszre eszem magam és olyankor alig bírok mozogni, de istenre mondom megéri :D

Na szóval tegnap este volt ez a nemzetközi étel-micsoda-est, amikor mindenkinek csinálnia kellett valami kaját ami az országára jellemző. Mi hárman kitaláltuk, hogy akkor hortobágyi húsos palacsinta lesz meg somlói galuska.

Egy nagyon jól sikerült kép, előtérben a tejföl

A nap úgy kezdődött, hogy reggel fél 9-kor elindultunk a Walmart felé. Mivel mindenki dolgozott vagy suliban volt, nem volt aki elvigyen, úgyhogy maradt a busz. Ezért volt a bő 3,5 órás szenvedés a bevásárlás, ami alatt Árpi a húzhatós kis bőröndjébe pakoltuk a cuccokat :D Dél után értünk haza, és utána nem sokkal el is kezdtük a kotyvasztást (este 6-kor volt a vacsi, de hát 3 srác főzött ugye...).

Itt már a somlóit rakjuk össze - jó gépészek módjára próbálunk optimális kompozit szerkezetet alkotni a tészta-puding kombóval némi mazsola-diszlokációkat felhasználva

A somlóival viszonylag hamar kész voltunk, beletöltöttünk vagy 2 deci kapitányt (Captain Morgan rum) a csokiszószba meg a tésztába, így sajnos a pakisztáni szervező barátunk nem ehetett belőle bármennyire kínálgattam. A palacsinta kicsit trükkösebb volt, de megoldottuk.

Itt már a tálalás folyamata - hamar elfogyott

Amint az első ember megkóstolta, exponenciálisan csökkent a somlói mennyisége.

Mindkét kaja nagyon jól sikerült, dicsérték is rendesen :) Persze amikor bárki megkérdezte, hogy én is segítettem, mondtam, hogy igen, Árpi meg beszólt, hogy "igen, a mosogatásban", meg "ő fújta rá a tejszínhabot". Utálom Árpit. És hisznek neki :D

Barbara (Brazil), Hannah (itteni), meg persze én, aki nagyon szemez azzal az édességel

Itt Árpi nagyon örül Barbarának meg Lisette-nek :)

Volt persze zene, tánc nem nagyon mert alkoholt nem igazán ittunk, tekintve, hogy az egész program le lett zavarva 6-8 között (meg mivel hétfő este volt, persze ez engem nem zavart volna mint BME-s gépész). Útközben előkerült egy vízipipa is úgyhogy jó hangulat kerekedett.

Csoportkééép - belra fent Vincent, a francia srác akivel állandóan basztatjuk egymást,
de azért sosem lesz olyan mint Bálint <3

Purvaja - biztos ízlett neki a kaja mert nagyon mosolyog :)

Este még elvoltunk, filmeztünk (pedig házit kellett volna írnunk mára, amit végül az utolsó pillanatban fejeztünk be), ma reggel skippeltünk egy órát (megintcsak jó BME-sként), aztán este újabb LIONS vacsi várt... de ez már megint hosszú lenne :)

Nova Luna

Évek óta nem írtam bejegyzést, hiába, nagyon ellustultam ezen a héten. Igazából mindig képekre vártam, és most is csak párat tudok felrakni.

Csütörtök este össznépi kiruccanás volt El Paso-ba, ami cirka 60 km-re van innen, de már Texas állam része (mellesleg a mexikói határtól egy köpésre van, 2 km-re van tőle Juarez, ahol mostanában elég jó kis drog kartell leszámolások voltak). Szóval betömöröltünk kocsikba és El Paso felé vettük az irányt. Én aznap összevissza aludtam napközben meg mindenfele, így indulás előtt fél órával ébredtem arra, hogy Balázs bejött kicsípve, erre én is összekapartam magam.

Megérkeztünk egy parkolóba, az autókat ott hagytuk, és egy limóval mentünk tovább. Még sose ültem limóban, kár, hogy nem volt nálunk 1-2 üveg pezsgő, de ettől függetlenül tomboltunk (főleg mert volt 1-2 embernél dugipia).

Jóóóó sok ember kis helyen is elfér - azaz vagy 20-25-en a limóban :P

Ez egy zseniális kép rólam és Árpiról is, de mivel több kép nem készült rólam...

Kocsikáztunk vagy fél órát, aztán benyomultunk a klubba - Nova Luna. Elég jó kis szórakozóhely, egy nagy helység az egész, tele asztalokkal, meg némi tánctérrel (amit csinálsz magadnak). A lányok ingyen piát kaptak fél 11-ig, próbáltam csikarni tőlük de nehéz volt :P Egy kisebb japán város havi alkoholmennyiségét elfogyasztva már táncra is perdültem, aztán meg sem álltunk hajnali 2-ig, akkor is csak azért mert akkorra volt megbeszélve a hazamenetel.

Végül másik kocsival mentem haza, a sofőr Melissa (aki most újabban haragszik rám, de ezt majd másik postban), aki viszonylag csinos, de kicsit sem nőies (akkorát böfögött hogy majdnem szétrepedt a kocsiablak), és persze azért ő is ivott egy keveset (de nem volt részeg). Mellesleg szeret gyorsan vezetni, és sikerült elhúzni egy rendőrautó mellett olyan +30 km/h-val mint ami megengedett, nyilván lekapcsolták. Nagyon be volt rezelve, hogy most akkor elviszik börtönbe (itt elég szigorúan veszik a gyorshajtást), de persze az előnyös alkata meg a vörös csipkés ruha megtette a hatását, és elengedték...

Egy nagyon jól sikerült kép - Árpi és Melissa

Jó kis este volt, remélem még lesz ilyen, a zene is viszonylag jó volt, 11-től 1-ig egy banda játszott kisebb szünetekkel. Persze nem egy keringő zene volt, de kellő mennyiségű alkoholos befolyásoltság alatt mindenre lehet táncolni :P

Exercise, I gotta do

Tegnapelőtt megérkezett Dóri másfélév-ünnepelő ajándéka eBayről, ejnye-ejnye :) Most nekem is kell küldenem egy rakat jó dolgot neked ^^

Phineas & Ferb jááj

Másnap fel is vettem a brit-sportzakómmal, jó kis jelenség lehettem, de nekem igazság szerint tetszik. Ilyen félig-idétlen brit sznob sportos stílus. Ez is Dóri hatása, másfél év alatt nagyon sokat nevelt rajtam :)

Ha hozzám vágnának egy ilyet mögöttem akkor asszem nem mondanék nemet...

Árpinak van egy elég hosszú autós-fotós blog bejegyzése, úgyhogy aki kíváncsi milyen csodák járkálnak erre fele, annak ajánlom.

Ma délután kb. minden sportot kipróbáltunk. Először fociztunk a lemenő nap sugaraiban fürödve (huh, valaki vágjon pofán), utána elnéztünk falat mászni Árpival, végül meg vagy fél órát fallabdáztunk, az nagyon tetszett, fogunk járni. Ennek eredményeképpen a talpamon lévő bőrkeményedés alá (!) nőtt egy másik, ami kb. kétszer akkora...

Aztán mocskosan izzadtan elmásztunk kajálni, szokás szerint telezabáltuk magunkat amivel csak lehetett. Muszáj mozogni emellett a svédasztalos kajálás mellett, mert elég könnyű felszedni pár kilót, de ha így folytatom akkor nyárra eléggé jó kondiban leszek...

Most átevickélünk a szomszédba valami filmnézős este lesz (persze némi sörrel :P).

Ski & hot tub

Hajnali 5 körül indultunk. Három autó vágott neki a sivatagnak, mi Árpival egy Brit meg egy itteni lánnyal utaztunk, illetve hozzánk csapódott egy kanadai srác (30 éves, már kétszer volt nős...), aki jó pár éve szökött le Kanadából az USA-ban. Elmondása szerint megkérdezték tőle a határőrök, hogy minek visz snowboardot nyáron le ha csak pár hétre megy nyaralni, mire kifejtette, hogy a homokdűnéken fok boardozni. Hittek neki.

Végülis nem arra a helyre mentünk amit néztünk, hanem távolabb, felmentünk egészen Albuquerque-ig (hogy ezt milyen nehezen tanultam meg leírni), és onnan még vagy 40 km volt a síterep, ~3000-3500 méter magasan. Hihetetlen, hogy a sivatag közepén van egy hegy és lehetsíelni...

A "hütténél". Árpi, Rachel, Barbara, Daniel, (én), meg ... ööö ...

Kicsit később érkeztünk mint a többiek, mert *lányok*, be kellett menni venni kesztyűt meg kávéért meg megállni pisilni természetesen. De mivel jó tempóban haladtunk, fél 10 körül odaértünk a pályákhoz. Gyorsan béreltünk lecet meg bakancsot (én még sisakot is, csak hogy anyáék ne szólhassanak be utólag), aztán uzsgyi. Itt ért az első meglepetés. Csak 3-4 kétüléses felvonó volt (ez még rendben van). Beszálltunk az egyikbe, és hajtanám le azt a lábtartó vasszerkezetet, amire a lecet lehet támasztani, meg ugye nem engedi, hogy kiessél. Na ilyen nem volt :D 

Random fotó a hegy felé

A csodálatos felvonó

A társaság nagy része ímmel-ámmal tudott csak síelni, de ketten Árpival repesztettünk mint két turbólégcsavaros vadászgép. Találtunk gyorsan fekete pályát is, ami azért volt fekete, mert nem volt megművelve, és igazából egy 8 méter széles buckás ösvény volt a fák között, de nagyon élveztük :)

Eszméletlenül "trés chic" vagyok ebben az öltözékben. A legjobb a bukósisak :D

Árpi mobilján találtam egy talán egy fokkal jobb kép...

Később Daniel a Brazil srác csatlakozott hozzánk, és csináltunk kisfilmet iPhone segítségével, remélhetőleg lesz majd belőle összevágva valami klip. Aztán az utolsó két lesiklást egybe letoltuk csúcstól az aljig megállás nélkül, itt már Daniel nem tudta tartani a tempót :) Nem túl nagy síterep, de egy napra pont elég.

Árpi mögött a ki.aszott sivatag.

Négy körül visszaadtuk a felszerelést, aztán hazafele vettük az irányt. A terv közben alakult, ugyanis útközben Albuquerque és Las Cruces között van egy forró termálvizes forrás, úgyhogy eldöntöttük, hogy bemegyünk. Fürdőgatya híján alsógatyában, a lányok meg vettek gyorsan 3 dolláros fürdőruhát a helyi Walmartban. Nem volt gáz, mert az egész egy kis hippi-szerű hely volt. Az ügyeletes recepciós egy 50 körüli hölgy volt, és meg mertem volna esküdni rá hogy fiatalkorában volt egy kis Wolkswagen busza és abban tolták a füvet. Volt egy hapek is, azon szivárvány színű póló és ugyanilyen kaliberű fejpánt volt, hosszú szőkés-szürke haja hátul összefogva.

Bizarr volt kicsit, de végülis a hely nagyon kellemes volt. Kis forró medencék voltak (ilyen kb. 4x4 méteresek), és egymásba folytak át, úgyhogy a legelső volt vagy 45-50 fokos, aztán egyre hűvösebb, az utolsó kettő meg fürdővíz hőmérséklet. A poén az volt, hogy ott folyt 10 méterre a Rio Grande, úgyhogy meg is mártóztunk benne, hiába volt 10 fokos és mocsokpiszkos :D Így áztattuk magunkat a síelés után a felhőmentes égen bámulva a csillagokat.

Most jön a legjobb. A város neve, ahol voltunk a következő volt : Truth or consequences (Igazság vagy következmények). Igen. Ez egy város neve. Pontosan mutatja, hogy a lakosai mennyire értelmesek. Nem szeretnék egyedül mászkálni arra fele éjjel... Hiába, ezek az amerikaik teljesen hülyék :D

USA Basketball

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy az egyetemi sporteseményekre a belépő ingyenes a diákoknak, úgyhogy megcéloztuk az idény első kosármeccsét. El lehet mondani nyugodt szívvel, hogy nem sok fehér játékos képviseltette magát, de azok is legalább 2 méteres drabális állatok voltak.

Korán érkeztünk, még nincsenek sokan, de a stadion fele legalább megtelik, pedig ez egy utolsó kis meccs volt

A rézfúvós-banda és a hardcore szurkolók szektora, hihetetlen mit lenyomtak a meccs alatt :)

A kezdőugráshoz készülődnek...

Itt az összes sportesemény hatalmas figyelmet kap és olyan propaganda követi amit otthon ritkán látni. Rézfúvós banda 40 fővel, helyi kemény-szurkolók egy szektorba ültetve, kabalaállat ugrándozik össze-vissza, két csapat cheer-leader lány, szünetben ingyen-póló osztogatás - arra fele dobják ahol a legtöbben üvöltenek - és még sűrített levegős póló-kilövő rocket-launcher is volt :D

3 percenként csapatmegbeszélés volt, így lett a 2x20 perces meccsből egy két és fél órás

A kisebb szünetekben bevonultak az akrobata cheerleaderek. Még jó, hogy Árpinak 15 megapixeles kamerája van... :P

A játék nagyon sokat állt, mert mindig harmadik támadás után csapatmegbeszélés volt, és a két félidő között még egy 15 perces szünet is volt. Igazából az egész nagy része nem is a kosárról szól, hanem egyfajta show. A sport kicsit háttérbe szorul, és a szórakoztatás veszi át a fő szerepet. Meg persze meg van spékelve egy jó adag néphülyítéssel is, de igaz ami igaz, a végére már én is ordibálva szurkoltam :) Kár, hogy Nevada jobban játszott, és 68-60-ra kikaptunk, de még így is jó élmény volt.

A félidő nagyszünetében egy srác zsonglőrködött mindenféle dologgal ami a keze ügyébe került, de elég jól nyomta. Ezután mentem én el egy hot-dogért 3 percre, és...

... persze ERRŐL kellett lemaradnom... T__T

Holnap reggel 5-kor (otthoni idő szerint délután 1) indulunk síelni! Igen, itt Új Mexikóban is vannak sírezervátumok, tekintve, hogy most is több mint 1000 méter magasan vagyunk. Az egész állam igazából egy rohadt nagy fennsíkon van. Épp ezért - még kevésbé - nem bírom a piát...

A síterep térképe. A zöldek a legkönnyebbek, a kékek a közepesek (azaz nekünk piros), a sok fekete meg nyilván a vadulós

Jó lesz vigyázni magamra, mert csak egy napra ugrunk fel, nyilván szét fogjuk síelni magunkat a nap végére :) Nincs sínadrág, de kreatív BME-s gépész hallgatók vagyunk, úgyhogy csak megoldjuk...

Brunch or Lunch or whatever

Ígértem fogok fotózni a menzán, úgyhogy itt van a mai ebédem, meg 1-2 fogás Árpi adagjából is. Ma nem ettem tésztát, pedig az is megér egy mesét.

Az előétel (saláta) - van vagy 20 hozzávaló és azt pakolsz össze amit akarsz. Szeretek ilyen kis guszta dolgokat összerakni az elején, és mivel sose kell sietni ezért szép nyugisan meg lehet kajálni.

Grillcsirke burger. A húst előtted grillezik, a zöldségeket meg egy pultnál magadnak pakolhatod bele. Sült krumpli opcionális.

Csokipuding. Habbal. Oreo-darbokkal. Hihetetlen, tömény csoki nyamm.

Árpi gofrija, némi juharsziruppal meg mézzel. Elég laktató :)

Gyümölcs bár is van, és azért sokkal igényesebben szoktam tálalni magamnak, de hát Árpi csak betolja aztán kész :)

Lesz még kajás poszt, legutóbb például egy mexikói étteremben voltunk Lions gyűlésen, és ott vörös meg zöld chilit ettem (legalábbis próbálkoztam...), meg babot, rizst, taco-t, meg amit elém raktak :) Összességében nagyon meg vagyok elégedve a kajalehetőséggel, főleg hogy még szoktunk elhozni szendvicset (szendvics bár is van) meg sütit ilyen kis uzsonnás dobozokban amiket ott árulnak. Úgyhogy nagyjából meg szokott lenni a napi kaja ezzel, 6-7 dollárból \o/. Meg persze annyit iszol amennyit akarsz (narancslé, kóla, víz, minden), és még egy kávét is el szoktam hozni utána.

Most megyünk úszni, mert le kell dolgozni a mai kaja adagot. A dieu.