Random post

Hajnali 3 van, és most fejeztük be Árpival a házizást úgy, hogy 9-kor kezdtük. Ez az egyik házi volt a 10 közül a félévben ebből a tárgyból, de már most rohadtul unom. Remélem azért jó lesz valamire az életben...

Ma végre regisztráltuk az autót, ez a hír jobbik fele. A rossz fele az, hogy majdnem 200 dollár volt (mindenféle hülye adó meg miegymás), pedig azt hittem (más forrásból is ez derült volna ki számomra), hogy maximum pár 10 dodó lesz. Apa, Anya, Nóra, Eszter, azt hiszem tudom már mit kérek névnap/szülinapra :)

A hétvégén voltunk Ruidoso-ban, ez egy kisebb város a hegyekben, de most nem taglalom, mert a képek Árpinál meg Balázsnál vannak és ők írtak egy-egy hosszabb beszámolót, úgyhogy aki kíváncsi, hajrá. Elöljáróban csak annyit, hogy hülye amerikaik meg az elképzelésük a kirándulásról eléggé eltér a sajátomtól, de hát végül is ki ne akarna kidobni 70 dollárt az ablakon azért, hogy kocsikázzon valahova, egyen/igyon/játsszon, kocsikázzon másnap is, hogy egyen, ne legyen ideje rendesen kirándulni egyet a hegyekbe, ha már ott van a fák között végre... hülye lusta amerikaiak. Ezentúl én szervezem a programomat.

Ma azért csináltunk egy jó kis "bulit" estefele. Amikor megérkeztünk az úszásból, láttuk, hogy kint ül vagy 10 ember az egyik apartman előtt, kivitték a kanapékat :D (amit elvileg tilos, de hát ki szól ránk) Mi is megragadtuk a mienket Árpival, és kivonszoltuk, majd a házi elkezdés helyett vagy 2 órát ott lógtunk. Több ilyet kéne (ja igen, mindezt februárban, mivel ma volt vagy 20-25 fok...).

Hétvégén remélem eljutunk az Organ mountains-be egy teljes napos túrára, talán látunk csörgőkígyót, meg skorpiót, ami közül az előbbi halálos. Azért ne aggódj anya, annyira nem veszélyes :)

Guns, guns, blazing guns

Jó régen írtam blogot, de megvolt az okom: nem igazán készültek képek, és nem akartalak untatni titeket csupa szöveggel. Azért nem csak a mai napról fogok írni, hanem bepótolom ezt a hetet.

Múlthét szombaton voltunk kosármeccsen. Harlem Globetrotter - ha valaki már hallott róluk, tudja, hogy ennek nem sok köze van a kosárhoz :) Illetve csak annyi, hogy kosaraznak, de minden más egy hatalmas show keretében zajlik. A meccs megrendezett, a Harlem Globetrotter labda-zsonglőr csapata játszik egy kitalált ellenfél ellen ("Elite"). Egész jól meg van csinálva, jó trükköket nyomtak le, egész szórakoztató volt, de azért az egész körítés meg néphülyítés után kifolyt az agyam.

A héten végre kiderült, hogy min is fogok dolgozni. Legalább nagyjából. Van egy űrdinamikás projekt amin fogok dolgozni, hogy pontosan mi is ez és mi lesz az én feladatom, az holnap-holnapután derül ki a meetingen. Mivel úgy gondoltuk, hogy ennyi nem elég (Árpinak is van valami más feladata), és szeretnénk valami kézzelfogható dolgot is csinálni (ezek a munkák elég elméletinek tűnnek), ezért megkerestük az egyik mechatronikával foglalkozó profot, és elintéztettünk magunknak egy másik projektet, ahol egy quadrokopter landoló mechanizmusán fogunk együtt dolgozni.

Most hétvégén vagy 10 ember elhúzott Phoenix-be megnézni egy Los Angeles Lakers kosármeccset (én a 90 dolcsis jegyár meg a 6 óra kocsikázás miatt nem igazán vágytam oda - na meg persze mert annyira nem szeretem a kosarat...), úgyhogy azzal a pár emberrel aki itt maradt, elmentünk az El Patio nevű, leginkább egy miskolci félig lerobbant rock kocsmára hasonlító helyre. Csak annyi volt a különbség, hogy belépésnél kérték a személyit hogy 21 vagy-e... minden más, élőzene (valami helyi fél-amatőr rockegyüttes), billiárd asztalok, csocsó-utánzat, olcsó sör, stb... :) Melissával egy csapatban billiárdoztunk (állítása szerint most már BFF-ek vagyunk - azaz legjobb barátok örökre, kis iróniával, miután egy gyenge pillanatomban lep.áztam, de azóta már nincs gond). Melissa az a lány, aki bármilyen társaságban (de leginkább fiúk körében) mindenkit megszégyenítő böfögéssel tudja elkápráztatni a közönséget.

Végül hajnal 1 körül átautókáztunk egy tipikus amerikai házibuliba, ahol épp beer-pongoztak (ez egy igencsak kreatív és bonyolult ivós játék, ami magában foglal egy asztalt, ping-pong labdákat és nem kevés alkoholt). Kár, hogy a vége felé értünk oda, és nem ihattam csak egy fél sört (igen, itt a söröket is 3 dl-ben mérik), mert kocsival voltam, de azt hiszem igazán élveztem volna egyébként.

Na és akkor elérkeztünk a mai naphoz, amihez tartozik sok-sok kép! Ugyanis tegnap Árpival segítettünk megint egy másik Lions Klub rendezvényén, egy fegyver-kiállításon! Mivel nem volt időnk szétnézni tegnap, ezért ma visszamentünk (ingyen beengedtek természetesen), és lecsekkoltunk MINDENT.

Egyik álomfegyverem - P90-es, talán ismerős lehet Csillagkapu sorozatból

Azt hiszem ez a nap képe - Árpi a gengszter egy Uzi-val.

Az első 5 perc után tudtam, hogy jól fogok szórakozni a következő másfél órában... persze csak figyelmen kívül kellett hagyni a temérdek mennyiségű fegyver őrültet. Hiába, ez Amerika. Mindenki kedves, jófej, de ha el akarnád venni a fegyverüket akkor agyonlőnének. Ez a nagy szabadság, hiába, ha akartam volna, akkor ott helyben veszek egy pisztolyt, bele töltényt, kimegyek az utcára és valakit agyonlövök. Nem csoda, hogy ennyi lövöldözés van. És akkor még percekig magyarázták nekünk, hogy milyen jó, hogy mindenkinek lehet fegyvere.

Temérdek mennyiségű puska - csak ilyen standból volt vagy 20

Távcsövek puskára - vicces, mert ezeket pont Szlovákiában gyártották

II. világháborús vízhűtéses légvédelmi üteg

Egy másik standnál két 12 éves meg egy 10 éves lányka ült, apjukkal egyetemben. Szerettem volna fényképezni egy pisztolyt, de miután sikerült a tárat a földre ejtenem inkább elsunyultam :) Azért előtte beszélgettünk egy kicsit a lányokkal, a két idősebb rendszeresen jár apjukkal vadászni. 12 éves lányok... nem szeretném ha megharagudnának rám... :)

Egy akkora kés, amivel át lehetne vele szúrni a fejem keresztbe

Még több puska

Ezt a szépséget 3000 dodóért vesztegették. Sose volt elsütve, aranyozott berakás. Felvetettem, hogy eladhatnánk a kocsinkat, hogy megvegyük ezt...

Az utolsó helyen, ahol összehaverkodtunk az eladóval jó kis dolgokat találtunk. Árpi megkérdezte a hapekot, hogy csinálhat-e fényképeket, erre mondta, hogy igen, de csak ha nem szidjuk Amerikát, amiatt, mert fegyver b.zik. Mit mondjak, tényleg azok, ez nekünk Európaiaknak elég furcsa. Hogy jó-e ez a nagy szabadság ezen a téren vagy nem, nem én fogom megítélni. Az biztos, hogy ha lenne rá lehetőségem, néha én is lőnék célba pisztollyal biztonságos körülmények között. Ki tudja, lehet jól jönne majd ha eljön a zombi-apokalipszis...

Gépfegyver, lézeres irányzék a távcsőben, két plusz lézeres irányzék és reflektor az elején. 90 töltény egy tárban.

Másik nagy kedvenc, számomra a Left for Dead 2-ből ismert ismétlő shotgun. Jó nehéz darab volt :)

Nem tudom mit tehetnék még hozzá, mindenki vonja le a végkövetkeztetést. Hozzá lehet jutni egy vadászpuskához 200 dollár környékén. Egy jobb pisztoly 6-700 dollár, egy gépfegyver 1000-1500 körül van. Ez egy ilyen ország, nem biztos, hogy rossz ez a fegyver őrültség, de ha beüt egy tömeghisztéria akkor nem szeretnék itt lenni amikor egymást szétlövik a hülye emberek.

Végül szeretnék Balázsnak gratulálni, hogy sikerült fényes nappal bekapcsolni, majd úgy felejteni az autó fényszóróit, így most találnunk kell valakit aki bebikázza... :P

F you see key I en G CAR!

Ma vettünk egy autót.

Ezt kellett volna végül is...

Na persze nem ezt :) Ez a Mustang a csaj barátjáé volt akitől a kocsit vettük. Azért elvitt benne egy körre. Turbófeltöltős V8-as álom. Tudjátok amikor száll fel a repülő, és ráadja a kakaót a pilóta, na kb. olyan érzés volt amikor 2-esben (manuális váltós persze) ráadta a padlógázt az autópályán. Nem mondom, hogy lesz ilyen autóm, mert rohadt hangos és amúgy sincsenek méretbeli problémáim :P De azért egy hasonlót elfogadnék :)

Az eszméletlen menőség határát feszegetem épp

Jó lesz? Jó lesz.

Spoiler!!! A Trónok Harcában lefejezik Ed Starkot.

Szóval ezt vettük meg végül. 2001-es Pontiac Grand Am SE1, 4 hengeres 2.4-es motor, 150 lóerő, automata váltó, tempomat, stb. Nem volt egyszerű, el kellett menni Alamogordo-ba, ami szerencsére nincs annyira messze (110 km körül), de az út olyan egyenes mint mintha vonalzóval húzták volna meg (térképen azzal is csinálták...). Egy kis poros város az állam szélén, de ott kellett kiváltanunk a kocsi papírjait, úgyhogy odafele még a lány vezetett, visszafele meg már mi (azaz én, mert az én nevemen van a jármű, meg egyelőre a többiek nem adták bele a részüket ^^), mint büszke tulajok.

Már csak azért is hosszú nap volt, mert tegnap még elmentünk éjfél körül egy Dublin's nevű kultúrkocsmába. Ez azután volt már, hogy megírtuk mára a házit, úgyhogy páran már ott voltak. Engem nem engedtek be, mert nem fogadták el a magyar esetleg francia igazolványomat, csak az útlevelem kellett nekik, amit persze otthon hagytam. Rtrdált amerikaiak, nem tudják "visszafele" olvasni a dátumot. Mert hogy mindenhol máshol nap-hónap-év, esetleg (nálunk) év-hónap-nap van. De nem, ők csak hónap-nap-év-ben értik. Persze mit várok egy kocsma biztonsági őrétől.

Mivel mindenképpen akartam inni egy sört, és a benzinkút már bezárt (meg amúgy sem iszik az ember magában), ezért hazarohantam az útlevélért (cirka 40 perc oda vissza, de kis futással 30 volt). Nagyon megérte, mert 5 dolcsi volt egy pohár Guiness. Bár csapolt, és valóban nagyságrenddel jobb mint az üveges (de 4-szer olyan drága is).

Utána hazazúztunk, és persze mit csináljunk hajnali fél 2-kor, kezdjünk el 6-an játszani Age of Empires 2-t... végül is így sikerült 3 órát aludnom, úgyhogy most kicsit álmos vagyok. De ma jött meg az Árpi által rendelt új társas, az Alhambra, úgyhogy azt még mindenképpen ki kell próbálni. Megyek is, A Dieu :)

Azért így a végére még ezt a csodálatos random képet beszúrnám.

Ski & hot tub

Hajnali 5 körül indultunk. Három autó vágott neki a sivatagnak, mi Árpival egy Brit meg egy itteni lánnyal utaztunk, illetve hozzánk csapódott egy kanadai srác (30 éves, már kétszer volt nős...), aki jó pár éve szökött le Kanadából az USA-ban. Elmondása szerint megkérdezték tőle a határőrök, hogy minek visz snowboardot nyáron le ha csak pár hétre megy nyaralni, mire kifejtette, hogy a homokdűnéken fok boardozni. Hittek neki.

Végülis nem arra a helyre mentünk amit néztünk, hanem távolabb, felmentünk egészen Albuquerque-ig (hogy ezt milyen nehezen tanultam meg leírni), és onnan még vagy 40 km volt a síterep, ~3000-3500 méter magasan. Hihetetlen, hogy a sivatag közepén van egy hegy és lehetsíelni...

A "hütténél". Árpi, Rachel, Barbara, Daniel, (én), meg ... ööö ...

Kicsit később érkeztünk mint a többiek, mert *lányok*, be kellett menni venni kesztyűt meg kávéért meg megállni pisilni természetesen. De mivel jó tempóban haladtunk, fél 10 körül odaértünk a pályákhoz. Gyorsan béreltünk lecet meg bakancsot (én még sisakot is, csak hogy anyáék ne szólhassanak be utólag), aztán uzsgyi. Itt ért az első meglepetés. Csak 3-4 kétüléses felvonó volt (ez még rendben van). Beszálltunk az egyikbe, és hajtanám le azt a lábtartó vasszerkezetet, amire a lecet lehet támasztani, meg ugye nem engedi, hogy kiessél. Na ilyen nem volt :D 

Random fotó a hegy felé

A csodálatos felvonó

A társaság nagy része ímmel-ámmal tudott csak síelni, de ketten Árpival repesztettünk mint két turbólégcsavaros vadászgép. Találtunk gyorsan fekete pályát is, ami azért volt fekete, mert nem volt megművelve, és igazából egy 8 méter széles buckás ösvény volt a fák között, de nagyon élveztük :)

Eszméletlenül "trés chic" vagyok ebben az öltözékben. A legjobb a bukósisak :D

Árpi mobilján találtam egy talán egy fokkal jobb kép...

Később Daniel a Brazil srác csatlakozott hozzánk, és csináltunk kisfilmet iPhone segítségével, remélhetőleg lesz majd belőle összevágva valami klip. Aztán az utolsó két lesiklást egybe letoltuk csúcstól az aljig megállás nélkül, itt már Daniel nem tudta tartani a tempót :) Nem túl nagy síterep, de egy napra pont elég.

Árpi mögött a ki.aszott sivatag.

Négy körül visszaadtuk a felszerelést, aztán hazafele vettük az irányt. A terv közben alakult, ugyanis útközben Albuquerque és Las Cruces között van egy forró termálvizes forrás, úgyhogy eldöntöttük, hogy bemegyünk. Fürdőgatya híján alsógatyában, a lányok meg vettek gyorsan 3 dolláros fürdőruhát a helyi Walmartban. Nem volt gáz, mert az egész egy kis hippi-szerű hely volt. Az ügyeletes recepciós egy 50 körüli hölgy volt, és meg mertem volna esküdni rá hogy fiatalkorában volt egy kis Wolkswagen busza és abban tolták a füvet. Volt egy hapek is, azon szivárvány színű póló és ugyanilyen kaliberű fejpánt volt, hosszú szőkés-szürke haja hátul összefogva.

Bizarr volt kicsit, de végülis a hely nagyon kellemes volt. Kis forró medencék voltak (ilyen kb. 4x4 méteresek), és egymásba folytak át, úgyhogy a legelső volt vagy 45-50 fokos, aztán egyre hűvösebb, az utolsó kettő meg fürdővíz hőmérséklet. A poén az volt, hogy ott folyt 10 méterre a Rio Grande, úgyhogy meg is mártóztunk benne, hiába volt 10 fokos és mocsokpiszkos :D Így áztattuk magunkat a síelés után a felhőmentes égen bámulva a csillagokat.

Most jön a legjobb. A város neve, ahol voltunk a következő volt : Truth or consequences (Igazság vagy következmények). Igen. Ez egy város neve. Pontosan mutatja, hogy a lakosai mennyire értelmesek. Nem szeretnék egyedül mászkálni arra fele éjjel... Hiába, ezek az amerikaik teljesen hülyék :D

USA Basketball

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy az egyetemi sporteseményekre a belépő ingyenes a diákoknak, úgyhogy megcéloztuk az idény első kosármeccsét. El lehet mondani nyugodt szívvel, hogy nem sok fehér játékos képviseltette magát, de azok is legalább 2 méteres drabális állatok voltak.

Korán érkeztünk, még nincsenek sokan, de a stadion fele legalább megtelik, pedig ez egy utolsó kis meccs volt

A rézfúvós-banda és a hardcore szurkolók szektora, hihetetlen mit lenyomtak a meccs alatt :)

A kezdőugráshoz készülődnek...

Itt az összes sportesemény hatalmas figyelmet kap és olyan propaganda követi amit otthon ritkán látni. Rézfúvós banda 40 fővel, helyi kemény-szurkolók egy szektorba ültetve, kabalaállat ugrándozik össze-vissza, két csapat cheer-leader lány, szünetben ingyen-póló osztogatás - arra fele dobják ahol a legtöbben üvöltenek - és még sűrített levegős póló-kilövő rocket-launcher is volt :D

3 percenként csapatmegbeszélés volt, így lett a 2x20 perces meccsből egy két és fél órás

A kisebb szünetekben bevonultak az akrobata cheerleaderek. Még jó, hogy Árpinak 15 megapixeles kamerája van... :P

A játék nagyon sokat állt, mert mindig harmadik támadás után csapatmegbeszélés volt, és a két félidő között még egy 15 perces szünet is volt. Igazából az egész nagy része nem is a kosárról szól, hanem egyfajta show. A sport kicsit háttérbe szorul, és a szórakoztatás veszi át a fő szerepet. Meg persze meg van spékelve egy jó adag néphülyítéssel is, de igaz ami igaz, a végére már én is ordibálva szurkoltam :) Kár, hogy Nevada jobban játszott, és 68-60-ra kikaptunk, de még így is jó élmény volt.

A félidő nagyszünetében egy srác zsonglőrködött mindenféle dologgal ami a keze ügyébe került, de elég jól nyomta. Ezután mentem én el egy hot-dogért 3 percre, és...

... persze ERRŐL kellett lemaradnom... T__T

Holnap reggel 5-kor (otthoni idő szerint délután 1) indulunk síelni! Igen, itt Új Mexikóban is vannak sírezervátumok, tekintve, hogy most is több mint 1000 méter magasan vagyunk. Az egész állam igazából egy rohadt nagy fennsíkon van. Épp ezért - még kevésbé - nem bírom a piát...

A síterep térképe. A zöldek a legkönnyebbek, a kékek a közepesek (azaz nekünk piros), a sok fekete meg nyilván a vadulós

Jó lesz vigyázni magamra, mert csak egy napra ugrunk fel, nyilván szét fogjuk síelni magunkat a nap végére :) Nincs sínadrág, de kreatív BME-s gépész hallgatók vagyunk, úgyhogy csak megoldjuk...

Smiling USA

A reggel korán kezdődött, ugyanis fél 8-ra be kellett vonulni TB tesztre mindenkinek, úgyhogy az eltartott egy jó ideig. Azt hittem ma már mindent el tudok intézni, de végül csak a bankszámlát sikerült; igaz az is valami. Találtam itt kint T-mobile-t, és gondoltam tök jó, akkor itt veszek egy SIM kártyát, belevágom az itthoni T-mobile-os Samsumg-omba és minden optimális lesz; de vennem kellett volna az AT&T-nél (itteni egyik legnagyobb mobilszolgáltató) egy szar kis 20 dolláros mobilt ami kb. olyan mint a Nokia 3310-es (ami egyébként elpusztíthatatlan, mint tudjuk) ahogy Árpiék tették. De azért szeretem én ezt az okostelefont, mégiscsak wifi meg GPS meg anyámkínja. Átküzdöttem magam a nagy nehezen megtalált bolthoz, ahol közölték, hogy a legolcsóbb csomag 50 dodó havonta (igaz ebben korlátlan telefon és SMS van, illetve 4G - amit le.arok mert az enyém úgyis csak 3G-t vinne). És nincs más. Csak drágább. Szóval kedves T-mobile in the USA csalódtam bennetek. Mehetek vissza a plázába, megint kunyerálhatok fuvart valakitől.

Persze azért a nap jól telt. Egyszerűen még mindig nem hiszem el, hogy az emberek a szolgáltatóiparban, bankban, egyáltalán mindenhol kedvesek. Nem idegesek, nem sietnek, semmi. Mindenki mosolyog, amerikai álom, satöbbi. És persze a munkájuk része, de akkor, meg vannak elégedve. A gyorsétterem McDonalds klónokban is. Nem akarnak sokkal többet. Persze lehet, hogy ez csak itt Új Mexikóban ilyen, és New York meg Los Angeles ugyanolyan mint otthon. Mindenesetre Párizshoz képest ilyen szempontból paradicsom; és igen, persze nincs Eiffel-torony meg Louvre, de legalább tudod élvezni azt, ami van.

Ma este még valami sörözés lesz aztán korán fekvés, mert holnap reggel 6:15-kor jön értünk (Árpit is beszerveztem) a helyi Lions-klub fejes, aki elvisz minket egy gyűlésre. Hogy miért hajnalban gyűlnek, azt nem tudom, de gondolom szeretnék még munka előtt letudni. De remélem sok gazdag és befolyásos emberrel ismerkedek meg, akik majd intéznek nekem autót olcsóért :)

Igen, tudom, megint nincsenek képek de esküszöm igyekszek. Főleg ha Árpi megveszi a hőn áhított méregdrága fényképezőgépét, na akkor aztán folyni fognak a képes beszámolók kevés szöveggel :)

Welcome to Las Cruces

Megérkeztünk.

Azért előtte még megszenvedtünk a repülőúttal, a 2 átszállás és az USA-ba érkezés miatt 13 helyen kérték el az irataimat, 3-szor kellett teljes security checken átesnem és egy illetékes megkérdezte, hogy ugye biztos én pakoltam be-e a bőröndömet és nem csempészhetett-e bele valaki valamit. Engem csak egyszer motoztak meg, Árpit kétszer, és Dallas-ban elkobozták a szalámis szendvicseit :D

Dallas reptér

Én már itt félig alszok

Szóval megérkeztünk. Ugyan még csak El Paso-ban voltunk, de már nagyon fáradtak voltunk. Egy hapek jött az egyetemről egy kisbusszal, és minket meg még 2 másik lányt elvitt Las Crucesbe. Az egyik lánnyal beszélgettünk így négyesben, valamilyen afrika melletti szigetről jött ami francia gyarmat, Kanadában lakik, de eljött most ide az egyetemre, állítása szerint azért, hogy ne kelljen szakmai gyakorlatot csinálnia...

Mikor megérkeztünk már vártak páran, gyorsan becsekkoltunk, illetve megismerkedtünk a "student ambassador"-unkkal (ilyen diák aki majd segít mindenben). Na ő megér egy külön történetet, nem tudtam hogy épp részeg vagy be van tépve. De később rájöttünk, hogy ő csak alapból ilyen őrült :D Nagyon jófej volt, rögtön kezünkbe nyomott 2 zsák mindent: ágynemű, párna, tisztítószerek, rovar elleni spré, szappan, törölköző, étkészletek, stb; gondolom amit az előző cserediákok hagytak itt. Vannak hasznos dolgok, de azért étkészletet inkább veszünk majd :)

Elmentünk a Walmart-ba, ami Amerikában az egyik legnagyobb hipermarket, meg talán a legolcsóbb. Cserébe tipikus amerikaiakkal találkoztunk. Volt egy 150 kilós nő aki ilyen kis elektromos robogón ment bent, a fizetésnél meg egy indián-amerikai szolgált ki, és félig elmesélte Új Mexikó állam zászlajának jelentését. Alapvetően kedvesek ezek az amerikaiak, csak nem túl okosak.

Az apartman elég jó állapotban van, viszonylag nagy, nincsen lerobbanva és minden van ami kell. Hazajöttünk, vettünk subway szenyát meg sört és gyorsan betoltuk. Ekkor itt volt vagy este 10 óra - otthon reggel 6. Már több mint 24 órája talpon voltunk és utazás előtti éjszaka se aludtunk túl sokat, úgyhogy én úgy ahogy voltam, ruhában, kabátban büdösen elfeküdtem a nappali kanapéján. Árpi valahogy kipakolt még meg lefürdött, én közben ugyanabban az állapotban átküzdöttem magam az ágyra. Vagy egy fél óra múlva magamhoz tértem és valami emberfeletti erő segítségével lefürödtem és felhúztam az ágyat, majd eldőltem mint egy darab fa.

Reggel viszonylag korán - 8-kor - keltünk, egyszerűen nem tudtunk tovább aludni. Bevágtunk a serpenyőbe szalonnát (ilyen 2 deci zsír jött ki belőle), majd rá tojást, és voilá. Wifi-re regisztráltunk úgyhogy már netünk is volt, beszéltünk az aggódó csatolmányokkal majd vettük pulóvert meg kabátot és a belváros felé vettük az irányt. 18 fok lévén elég hamar lekerültek a felesleges ruhadarabok, főleg, hogy a "belváros" 5 km-re van innen. 100.000 (+60.000 külvrás)-es város Las Cruces, de hatalmas, nagyon szét van szórva, ahol itt mindegyik város. Menetelésünk során a járdán összesen 10 emberrel ha találkoztunk, tekintve hogy MINDENKI kocsival meg MINDENHOVA (persze mondjuk vasárnap lévén az egyetemvárosban se volt senki). Az, hogy a McDonalds-ban van drive-thru (kocsiból ülve kiszolgálnak) az egy dolog, de ugyanilyen bankautomata is van; nehogy ki kelljen már szállni a kényelmes autóból, ami egyébként másfélszer akkora mint otthon. Ellenben ha stop tábla van valahol, akkor megállnak. Mindenhol, mindenki, akkor is ha egy mérföldes körzetben nincs senki. Másrészt, hiába élnek ilyen kis konténerlakásokban (ami egyébként itt teljesen normális), autója mindenkinek van, mert muszáj.

A táj. A fű sárga, de ettől még nagyon szép gyepek vannak. A távolságok nagyok, hatalmas parkolók vannak amik nagy része most üres. Sík terület jó sokáig, aztán kiemelkedik egy cirka 3000 méteres hegy a távolban, a teteje elszórtan havas. Oda el fogunk menni egyet túrázni, az biztos, csak először kerítsünk egy kocsit.

Most itthon lazulunk aztán majd körülnézünk a környéken kicsit, estére meg valami csekély ivás van betervezve. Lehet addig alszok is egyet, mert olyan, mintha egész nap másnapos lennék és nem tudom hova tenni a napszakot... Holnap Martin Luther King állami ünnep lesz, kedden lesz eligazítás, akkor biztos elárasztanak minket indokolatlan mennyiségű információval.

Most el, vagy aludni vagy flashelni egyet a kanapén a fél gallon narancslével.