A reggel korán kezdődött, ugyanis fél 8-ra be kellett vonulni TB tesztre mindenkinek, úgyhogy az eltartott egy jó ideig. Azt hittem ma már mindent el tudok intézni, de végül csak a bankszámlát sikerült; igaz az is valami. Találtam itt kint T-mobile-t, és gondoltam tök jó, akkor itt veszek egy SIM kártyát, belevágom az itthoni T-mobile-os Samsumg-omba és minden optimális lesz; de vennem kellett volna az AT&T-nél (itteni egyik legnagyobb mobilszolgáltató) egy szar kis 20 dolláros mobilt ami kb. olyan mint a Nokia 3310-es (ami egyébként elpusztíthatatlan, mint tudjuk) ahogy Árpiék tették. De azért szeretem én ezt az okostelefont, mégiscsak wifi meg GPS meg anyámkínja. Átküzdöttem magam a nagy nehezen megtalált bolthoz, ahol közölték, hogy a legolcsóbb csomag 50 dodó havonta (igaz ebben korlátlan telefon és SMS van, illetve 4G - amit le.arok mert az enyém úgyis csak 3G-t vinne). És nincs más. Csak drágább. Szóval kedves T-mobile in the USA csalódtam bennetek. Mehetek vissza a plázába, megint kunyerálhatok fuvart valakitől.
Persze azért a nap jól telt. Egyszerűen még mindig nem hiszem el, hogy az emberek a szolgáltatóiparban, bankban, egyáltalán mindenhol kedvesek. Nem idegesek, nem sietnek, semmi. Mindenki mosolyog, amerikai álom, satöbbi. És persze a munkájuk része, de akkor, meg vannak elégedve. A gyorsétterem McDonalds klónokban is. Nem akarnak sokkal többet. Persze lehet, hogy ez csak itt Új Mexikóban ilyen, és New York meg Los Angeles ugyanolyan mint otthon. Mindenesetre Párizshoz képest ilyen szempontból paradicsom; és igen, persze nincs Eiffel-torony meg Louvre, de legalább tudod élvezni azt, ami van.
Ma este még valami sörözés lesz aztán korán fekvés, mert holnap reggel 6:15-kor jön értünk (Árpit is beszerveztem) a helyi Lions-klub fejes, aki elvisz minket egy gyűlésre. Hogy miért hajnalban gyűlnek, azt nem tudom, de gondolom szeretnék még munka előtt letudni. De remélem sok gazdag és befolyásos emberrel ismerkedek meg, akik majd intéznek nekem autót olcsóért :)
Igen, tudom, megint nincsenek képek de esküszöm igyekszek. Főleg ha Árpi megveszi a hőn áhított méregdrága fényképezőgépét, na akkor aztán folyni fognak a képes beszámolók kevés szöveggel :)
Persze azért a nap jól telt. Egyszerűen még mindig nem hiszem el, hogy az emberek a szolgáltatóiparban, bankban, egyáltalán mindenhol kedvesek. Nem idegesek, nem sietnek, semmi. Mindenki mosolyog, amerikai álom, satöbbi. És persze a munkájuk része, de akkor, meg vannak elégedve. A gyorsétterem McDonalds klónokban is. Nem akarnak sokkal többet. Persze lehet, hogy ez csak itt Új Mexikóban ilyen, és New York meg Los Angeles ugyanolyan mint otthon. Mindenesetre Párizshoz képest ilyen szempontból paradicsom; és igen, persze nincs Eiffel-torony meg Louvre, de legalább tudod élvezni azt, ami van.
Ma este még valami sörözés lesz aztán korán fekvés, mert holnap reggel 6:15-kor jön értünk (Árpit is beszerveztem) a helyi Lions-klub fejes, aki elvisz minket egy gyűlésre. Hogy miért hajnalban gyűlnek, azt nem tudom, de gondolom szeretnék még munka előtt letudni. De remélem sok gazdag és befolyásos emberrel ismerkedek meg, akik majd intéznek nekem autót olcsóért :)
Igen, tudom, megint nincsenek képek de esküszöm igyekszek. Főleg ha Árpi megveszi a hőn áhított méregdrága fényképezőgépét, na akkor aztán folyni fognak a képes beszámolók kevés szöveggel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése