That hat party

Nem hittem volna, hogy beteg fogok lenni februári/márciusi 20 fokban, de sikerült. Ez itt valami olyasmi, mint otthon a tavaszi influenza, "Aggies Cold"-nak hívják (Aggies az itteni egyetem sportcsapata), és elvileg nem kéne sokáig tartania, de én már egy hete beteg vagyok, és ez szombat óta lett igencsak rossz. Persze... nem mondhatom, hogy nem vagyok ludas, mert péntek este MINDENKI bulizott, és hát ki vagyok én, hogy ne csatlakozzak :)

Még a Ruidoso-s hétvége előtt találta ki Aurele és Javier hogy akkor ők most rendeznek egy kalapos partit, a lényeg, hogy mindenki vegyen fel valami (kreatív) fejfedőt. Aznap eleve jól éreztem magam, csak kicsit köhögtem, és amúgy is nagy érdeklődés volt, úgyhogy nem lehetett kihagyni. Árpi hozott nekem egy Szent Patrik napi kalapot, de az nem tetszett, úgyhogy körbetekertem a legközelebbi hálózati kábelt a fülhallgatómmal és a fejemre pakoltam. Persze sokkal jobb sapkák voltak, de azt hiszem ez pontosan meghatározta mennyire vagyok nerd :)

Az előző képen sikerült háttal beállnom mindenki elé, de itt legalább eléggé retardált fejet tudtam vágni

Épp harapom a Barbara fején lévő kalapnak nevezett entitást

 

A buli elég jól beindult, aztán szokás szerint 1 - fél 2 körül megjelentek a rendőrök, hogy akkor be lehet fejezni. Szokás szerint a buli átköltözött - hozzánk - és hasonló intenzitással folytatódott. Végül fél 5 körül estek be hozzánk is a rendőrök, úgyhogy elcsitult az apartman, és már csak laza beszélgetés volt, aztán 5 - fél 6 körül mindenki elhúzott. Persze végül még Árpival 6-ig ültünk a romokon, szokása szerint még kirakta a rubik kockáját párszor...

Immár kalap nélkül Mar...Marile... áh valamelyik spanyol lánnyal

Mondanám, hogy megérte a kikapcsolódást az, hogy betegebb legyek, de lassan kezdem úgy érezni, hogy inkább pihennem kellett volna. Persze hogyan, ha az afterparty nálunk volt :) Mindegy, tanulópénz vagy mit szoktak mondani, ilyen is kell.

Úgy néz ki most hétvégén tömegesen megyünk paintball-ozni El Paso-ba, még sose voltam (pedig hányszor mentem volna...). Van egy olyan érzésem, hogy fájni fog...

Csütörtökön két ZH-t írok, holnap délre meg le kell adni egy házit amit még el se kezdtünk, és ma este még Stracraft-ozni is akarunk egyet Árpival (az túlzás, hogy játszunk, és játszok ő meg nézi ahogy elverem :D - bocs Árpi). A dieu, mon dieu, kár, hogy nem hiszek.

Nova Luna

Évek óta nem írtam bejegyzést, hiába, nagyon ellustultam ezen a héten. Igazából mindig képekre vártam, és most is csak párat tudok felrakni.

Csütörtök este össznépi kiruccanás volt El Paso-ba, ami cirka 60 km-re van innen, de már Texas állam része (mellesleg a mexikói határtól egy köpésre van, 2 km-re van tőle Juarez, ahol mostanában elég jó kis drog kartell leszámolások voltak). Szóval betömöröltünk kocsikba és El Paso felé vettük az irányt. Én aznap összevissza aludtam napközben meg mindenfele, így indulás előtt fél órával ébredtem arra, hogy Balázs bejött kicsípve, erre én is összekapartam magam.

Megérkeztünk egy parkolóba, az autókat ott hagytuk, és egy limóval mentünk tovább. Még sose ültem limóban, kár, hogy nem volt nálunk 1-2 üveg pezsgő, de ettől függetlenül tomboltunk (főleg mert volt 1-2 embernél dugipia).

Jóóóó sok ember kis helyen is elfér - azaz vagy 20-25-en a limóban :P

Ez egy zseniális kép rólam és Árpiról is, de mivel több kép nem készült rólam...

Kocsikáztunk vagy fél órát, aztán benyomultunk a klubba - Nova Luna. Elég jó kis szórakozóhely, egy nagy helység az egész, tele asztalokkal, meg némi tánctérrel (amit csinálsz magadnak). A lányok ingyen piát kaptak fél 11-ig, próbáltam csikarni tőlük de nehéz volt :P Egy kisebb japán város havi alkoholmennyiségét elfogyasztva már táncra is perdültem, aztán meg sem álltunk hajnali 2-ig, akkor is csak azért mert akkorra volt megbeszélve a hazamenetel.

Végül másik kocsival mentem haza, a sofőr Melissa (aki most újabban haragszik rám, de ezt majd másik postban), aki viszonylag csinos, de kicsit sem nőies (akkorát böfögött hogy majdnem szétrepedt a kocsiablak), és persze azért ő is ivott egy keveset (de nem volt részeg). Mellesleg szeret gyorsan vezetni, és sikerült elhúzni egy rendőrautó mellett olyan +30 km/h-val mint ami megengedett, nyilván lekapcsolták. Nagyon be volt rezelve, hogy most akkor elviszik börtönbe (itt elég szigorúan veszik a gyorshajtást), de persze az előnyös alkata meg a vörös csipkés ruha megtette a hatását, és elengedték...

Egy nagyon jól sikerült kép - Árpi és Melissa

Jó kis este volt, remélem még lesz ilyen, a zene is viszonylag jó volt, 11-től 1-ig egy banda játszott kisebb szünetekkel. Persze nem egy keringő zene volt, de kellő mennyiségű alkoholos befolyásoltság alatt mindenre lehet táncolni :P

Orientation day

Amikor otthon Magyarországon déli fél 12-t ütött az óra valahogy akkortájt estünk mi haza az "ismerkedős estéből". Ebbe csak az volt a rossz, hogy 4 órára rá (itt reggel 8-kor) kezdődött a félnapos eligazító előadás ahol mindenről mindent meg lehet tudni az egyetemmel kapcsolatban. De végül azért sikerült felébredni időben :)

A buli két egyetemista lakásán volt (mexikóiak), és azért látszott rajtuk, hogy nem burokban nevelkedtek. Eszméletlen jófejek, bár a zenei ízlésük terén lett volna kifogásom... :) Celina - a student ambassadorunk - az elvártnak megfelelően pi.arészegre itta magát úgyhogy végülis nem ő vitt haza minket, hanem fordítva :D A többi ambassadort ismerve most már megállapíthatom, hogy ebből a szempontból nem voltunk túlságosan szerencsések, de végülis jófejnek ő is jófej, úgyhogy nem panaszkodok.

Az eligazítást túléltük, főleg, hogy vártak minket reggelivel. Kávé és müzli nélkül lehet meghaltam volna. Utána átmentünk a campus menzájára, és ingyen bemehettünk most egyszer, hogy megnézzük milyen is - és aztán feliratkozhatunk un. "meal plan"-re, ami kb. olyan mint otthon a feliratkozás egy hónapra, csak itt egy szemeszterre, és többféle lehetőség van. Pl. cirka 1300 dodóért a szemeszterben bármennyiszer bemehetsz és annyit ehetsz amennyit akarsz - tekintve, hogy svédasztalos jellegű, és tényleg MINDEN van ami szem szájnak ingere. Még nem tudom élni fogok-e a legdrágább, limitálatlan belépést garantáló ajánlattal, hátha közben megtanulok sütni-főzni... Dóri biztos örülne neki :)

Árpi úgy látszik nagyon örül a desszertjének

Mogorván nézek pedig épp tömöm magam mindennel amit csak találtam

A társaság keletebbi része

Most jöttem meg vacsiból (a képek feltöltését itt hagytam az elmúlt 3 órában...), egy mexikói étteremben voltunk a város szélén: La Posta. Kicsit casa bonita feelingem volt (aki ismeri a southparkot, ugye) csak vízesés nem volt, ellenben beszélő papagájok igen.

Ma este ugyanott lesz parti mint tegnap, de hullafáradt vagyok, holnap fél 8-ra kell menni TB szűrésre úgyhogy max egy sör a többiekkel aztán alvás... de persze ez a blogon csak holnap derül ki :)

A végére kaptok egy panorámafotót Balázs jóvoltából (középen-jobbra az Organ Mountains).