2012. február 19., vasárnap

Guns, guns, blazing guns

Jó régen írtam blogot, de megvolt az okom: nem igazán készültek képek, és nem akartalak untatni titeket csupa szöveggel. Azért nem csak a mai napról fogok írni, hanem bepótolom ezt a hetet.

Múlthét szombaton voltunk kosármeccsen. Harlem Globetrotter - ha valaki már hallott róluk, tudja, hogy ennek nem sok köze van a kosárhoz :) Illetve csak annyi, hogy kosaraznak, de minden más egy hatalmas show keretében zajlik. A meccs megrendezett, a Harlem Globetrotter labda-zsonglőr csapata játszik egy kitalált ellenfél ellen ("Elite"). Egész jól meg van csinálva, jó trükköket nyomtak le, egész szórakoztató volt, de azért az egész körítés meg néphülyítés után kifolyt az agyam.

A héten végre kiderült, hogy min is fogok dolgozni. Legalább nagyjából. Van egy űrdinamikás projekt amin fogok dolgozni, hogy pontosan mi is ez és mi lesz az én feladatom, az holnap-holnapután derül ki a meetingen. Mivel úgy gondoltuk, hogy ennyi nem elég (Árpinak is van valami más feladata), és szeretnénk valami kézzelfogható dolgot is csinálni (ezek a munkák elég elméletinek tűnnek), ezért megkerestük az egyik mechatronikával foglalkozó profot, és elintéztettünk magunknak egy másik projektet, ahol egy quadrokopter landoló mechanizmusán fogunk együtt dolgozni.

Most hétvégén vagy 10 ember elhúzott Phoenix-be megnézni egy Los Angeles Lakers kosármeccset (én a 90 dolcsis jegyár meg a 6 óra kocsikázás miatt nem igazán vágytam oda - na meg persze mert annyira nem szeretem a kosarat...), úgyhogy azzal a pár emberrel aki itt maradt, elmentünk az El Patio nevű, leginkább egy miskolci félig lerobbant rock kocsmára hasonlító helyre. Csak annyi volt a különbség, hogy belépésnél kérték a személyit hogy 21 vagy-e... minden más, élőzene (valami helyi fél-amatőr rockegyüttes), billiárd asztalok, csocsó-utánzat, olcsó sör, stb... :) Melissával egy csapatban billiárdoztunk (állítása szerint most már BFF-ek vagyunk - azaz legjobb barátok örökre, kis iróniával, miután egy gyenge pillanatomban lep.áztam, de azóta már nincs gond). Melissa az a lány, aki bármilyen társaságban (de leginkább fiúk körében) mindenkit megszégyenítő böfögéssel tudja elkápráztatni a közönséget.

Végül hajnal 1 körül átautókáztunk egy tipikus amerikai házibuliba, ahol épp beer-pongoztak (ez egy igencsak kreatív és bonyolult ivós játék, ami magában foglal egy asztalt, ping-pong labdákat és nem kevés alkoholt). Kár, hogy a vége felé értünk oda, és nem ihattam csak egy fél sört (igen, itt a söröket is 3 dl-ben mérik), mert kocsival voltam, de azt hiszem igazán élveztem volna egyébként.

Na és akkor elérkeztünk a mai naphoz, amihez tartozik sok-sok kép! Ugyanis tegnap Árpival segítettünk megint egy másik Lions Klub rendezvényén, egy fegyver-kiállításon! Mivel nem volt időnk szétnézni tegnap, ezért ma visszamentünk (ingyen beengedtek természetesen), és lecsekkoltunk MINDENT.

Egyik álomfegyverem - P90-es, talán ismerős lehet Csillagkapu sorozatból

Azt hiszem ez a nap képe - Árpi a gengszter egy Uzi-val.
Az első 5 perc után tudtam, hogy jól fogok szórakozni a következő másfél órában... persze csak figyelmen kívül kellett hagyni a temérdek mennyiségű fegyver őrültet. Hiába, ez Amerika. Mindenki kedves, jófej, de ha el akarnád venni a fegyverüket akkor agyonlőnének. Ez a nagy szabadság, hiába, ha akartam volna, akkor ott helyben veszek egy pisztolyt, bele töltényt, kimegyek az utcára és valakit agyonlövök. Nem csoda, hogy ennyi lövöldözés van. És akkor még percekig magyarázták nekünk, hogy milyen jó, hogy mindenkinek lehet fegyvere.

Temérdek mennyiségű puska - csak ilyen standból volt vagy 20

Távcsövek puskára - vicces, mert ezeket pont Szlovákiában gyártották

II. világháborús vízhűtéses légvédelmi üteg
Egy másik standnál két 12 éves meg egy 10 éves lányka ült, apjukkal egyetemben. Szerettem volna fényképezni egy pisztolyt, de miután sikerült a tárat a földre ejtenem inkább elsunyultam :) Azért előtte beszélgettünk egy kicsit a lányokkal, a két idősebb rendszeresen jár apjukkal vadászni. 12 éves lányok... nem szeretném ha megharagudnának rám... :)

Egy akkora kés, amivel át lehetne vele szúrni a fejem keresztbe

Még több puska

Ezt a szépséget 3000 dodóért vesztegették. Sose volt elsütve, aranyozott berakás. Felvetettem, hogy eladhatnánk a kocsinkat, hogy megvegyük ezt...
Az utolsó helyen, ahol összehaverkodtunk az eladóval jó kis dolgokat találtunk. Árpi megkérdezte a hapekot, hogy csinálhat-e fényképeket, erre mondta, hogy igen, de csak ha nem szidjuk Amerikát, amiatt, mert fegyver b.zik. Mit mondjak, tényleg azok, ez nekünk Európaiaknak elég furcsa. Hogy jó-e ez a nagy szabadság ezen a téren vagy nem, nem én fogom megítélni. Az biztos, hogy ha lenne rá lehetőségem, néha én is lőnék célba pisztollyal biztonságos körülmények között. Ki tudja, lehet jól jönne majd ha eljön a zombi-apokalipszis...

Gépfegyver, lézeres irányzék a távcsőben, két plusz lézeres irányzék és reflektor az elején. 90 töltény egy tárban.

Másik nagy kedvenc, számomra a Left for Dead 2-ből ismert ismétlő shotgun. Jó nehéz darab volt :)
Nem tudom mit tehetnék még hozzá, mindenki vonja le a végkövetkeztetést. Hozzá lehet jutni egy vadászpuskához 200 dollár környékén. Egy jobb pisztoly 6-700 dollár, egy gépfegyver 1000-1500 körül van. Ez egy ilyen ország, nem biztos, hogy rossz ez a fegyver őrültség, de ha beüt egy tömeghisztéria akkor nem szeretnék itt lenni amikor egymást szétlövik a hülye emberek.

Végül szeretnék Balázsnak gratulálni, hogy sikerült fényes nappal bekapcsolni, majd úgy felejteni az autó fényszóróit, így most találnunk kell valakit aki bebikázza... :P

1 megjegyzés:

  1. Hát, ha másért nem volt jó a kötelező sorkatonai szolgálat, akkor azért, hogy egy életre megutáljuk a fegyvereket. Minden másnap 24 órás őrszolgálat, 3 óránként járőr teljes menetfelszerelésben, 3 tár, táranként 30 lőszerrel, mindezt betárazni, kitárazni, fegyverkarbantartás, olajozás, tisztítás. Mindez azért, hogy ha egy őrült azt gondolja, hogy nekem haragudnom kell egy másik emberre, akkor azt parancsra megöljem. Köszönöm, soha.

    VálaszTörlés