That hat party

Nem hittem volna, hogy beteg fogok lenni februári/márciusi 20 fokban, de sikerült. Ez itt valami olyasmi, mint otthon a tavaszi influenza, "Aggies Cold"-nak hívják (Aggies az itteni egyetem sportcsapata), és elvileg nem kéne sokáig tartania, de én már egy hete beteg vagyok, és ez szombat óta lett igencsak rossz. Persze... nem mondhatom, hogy nem vagyok ludas, mert péntek este MINDENKI bulizott, és hát ki vagyok én, hogy ne csatlakozzak :)

Még a Ruidoso-s hétvége előtt találta ki Aurele és Javier hogy akkor ők most rendeznek egy kalapos partit, a lényeg, hogy mindenki vegyen fel valami (kreatív) fejfedőt. Aznap eleve jól éreztem magam, csak kicsit köhögtem, és amúgy is nagy érdeklődés volt, úgyhogy nem lehetett kihagyni. Árpi hozott nekem egy Szent Patrik napi kalapot, de az nem tetszett, úgyhogy körbetekertem a legközelebbi hálózati kábelt a fülhallgatómmal és a fejemre pakoltam. Persze sokkal jobb sapkák voltak, de azt hiszem ez pontosan meghatározta mennyire vagyok nerd :)

Az előző képen sikerült háttal beállnom mindenki elé, de itt legalább eléggé retardált fejet tudtam vágni

Épp harapom a Barbara fején lévő kalapnak nevezett entitást

 

A buli elég jól beindult, aztán szokás szerint 1 - fél 2 körül megjelentek a rendőrök, hogy akkor be lehet fejezni. Szokás szerint a buli átköltözött - hozzánk - és hasonló intenzitással folytatódott. Végül fél 5 körül estek be hozzánk is a rendőrök, úgyhogy elcsitult az apartman, és már csak laza beszélgetés volt, aztán 5 - fél 6 körül mindenki elhúzott. Persze végül még Árpival 6-ig ültünk a romokon, szokása szerint még kirakta a rubik kockáját párszor...

Immár kalap nélkül Mar...Marile... áh valamelyik spanyol lánnyal

Mondanám, hogy megérte a kikapcsolódást az, hogy betegebb legyek, de lassan kezdem úgy érezni, hogy inkább pihennem kellett volna. Persze hogyan, ha az afterparty nálunk volt :) Mindegy, tanulópénz vagy mit szoktak mondani, ilyen is kell.

Úgy néz ki most hétvégén tömegesen megyünk paintball-ozni El Paso-ba, még sose voltam (pedig hányszor mentem volna...). Van egy olyan érzésem, hogy fájni fog...

Csütörtökön két ZH-t írok, holnap délre meg le kell adni egy házit amit még el se kezdtünk, és ma este még Stracraft-ozni is akarunk egyet Árpival (az túlzás, hogy játszunk, és játszok ő meg nézi ahogy elverem :D - bocs Árpi). A dieu, mon dieu, kár, hogy nem hiszek.

Random post

Hajnali 3 van, és most fejeztük be Árpival a házizást úgy, hogy 9-kor kezdtük. Ez az egyik házi volt a 10 közül a félévben ebből a tárgyból, de már most rohadtul unom. Remélem azért jó lesz valamire az életben...

Ma végre regisztráltuk az autót, ez a hír jobbik fele. A rossz fele az, hogy majdnem 200 dollár volt (mindenféle hülye adó meg miegymás), pedig azt hittem (más forrásból is ez derült volna ki számomra), hogy maximum pár 10 dodó lesz. Apa, Anya, Nóra, Eszter, azt hiszem tudom már mit kérek névnap/szülinapra :)

A hétvégén voltunk Ruidoso-ban, ez egy kisebb város a hegyekben, de most nem taglalom, mert a képek Árpinál meg Balázsnál vannak és ők írtak egy-egy hosszabb beszámolót, úgyhogy aki kíváncsi, hajrá. Elöljáróban csak annyit, hogy hülye amerikaik meg az elképzelésük a kirándulásról eléggé eltér a sajátomtól, de hát végül is ki ne akarna kidobni 70 dollárt az ablakon azért, hogy kocsikázzon valahova, egyen/igyon/játsszon, kocsikázzon másnap is, hogy egyen, ne legyen ideje rendesen kirándulni egyet a hegyekbe, ha már ott van a fák között végre... hülye lusta amerikaiak. Ezentúl én szervezem a programomat.

Ma azért csináltunk egy jó kis "bulit" estefele. Amikor megérkeztünk az úszásból, láttuk, hogy kint ül vagy 10 ember az egyik apartman előtt, kivitték a kanapékat :D (amit elvileg tilos, de hát ki szól ránk) Mi is megragadtuk a mienket Árpival, és kivonszoltuk, majd a házi elkezdés helyett vagy 2 órát ott lógtunk. Több ilyet kéne (ja igen, mindezt februárban, mivel ma volt vagy 20-25 fok...).

Hétvégén remélem eljutunk az Organ mountains-be egy teljes napos túrára, talán látunk csörgőkígyót, meg skorpiót, ami közül az előbbi halálos. Azért ne aggódj anya, annyira nem veszélyes :)

Guns, guns, blazing guns

Jó régen írtam blogot, de megvolt az okom: nem igazán készültek képek, és nem akartalak untatni titeket csupa szöveggel. Azért nem csak a mai napról fogok írni, hanem bepótolom ezt a hetet.

Múlthét szombaton voltunk kosármeccsen. Harlem Globetrotter - ha valaki már hallott róluk, tudja, hogy ennek nem sok köze van a kosárhoz :) Illetve csak annyi, hogy kosaraznak, de minden más egy hatalmas show keretében zajlik. A meccs megrendezett, a Harlem Globetrotter labda-zsonglőr csapata játszik egy kitalált ellenfél ellen ("Elite"). Egész jól meg van csinálva, jó trükköket nyomtak le, egész szórakoztató volt, de azért az egész körítés meg néphülyítés után kifolyt az agyam.

A héten végre kiderült, hogy min is fogok dolgozni. Legalább nagyjából. Van egy űrdinamikás projekt amin fogok dolgozni, hogy pontosan mi is ez és mi lesz az én feladatom, az holnap-holnapután derül ki a meetingen. Mivel úgy gondoltuk, hogy ennyi nem elég (Árpinak is van valami más feladata), és szeretnénk valami kézzelfogható dolgot is csinálni (ezek a munkák elég elméletinek tűnnek), ezért megkerestük az egyik mechatronikával foglalkozó profot, és elintéztettünk magunknak egy másik projektet, ahol egy quadrokopter landoló mechanizmusán fogunk együtt dolgozni.

Most hétvégén vagy 10 ember elhúzott Phoenix-be megnézni egy Los Angeles Lakers kosármeccset (én a 90 dolcsis jegyár meg a 6 óra kocsikázás miatt nem igazán vágytam oda - na meg persze mert annyira nem szeretem a kosarat...), úgyhogy azzal a pár emberrel aki itt maradt, elmentünk az El Patio nevű, leginkább egy miskolci félig lerobbant rock kocsmára hasonlító helyre. Csak annyi volt a különbség, hogy belépésnél kérték a személyit hogy 21 vagy-e... minden más, élőzene (valami helyi fél-amatőr rockegyüttes), billiárd asztalok, csocsó-utánzat, olcsó sör, stb... :) Melissával egy csapatban billiárdoztunk (állítása szerint most már BFF-ek vagyunk - azaz legjobb barátok örökre, kis iróniával, miután egy gyenge pillanatomban lep.áztam, de azóta már nincs gond). Melissa az a lány, aki bármilyen társaságban (de leginkább fiúk körében) mindenkit megszégyenítő böfögéssel tudja elkápráztatni a közönséget.

Végül hajnal 1 körül átautókáztunk egy tipikus amerikai házibuliba, ahol épp beer-pongoztak (ez egy igencsak kreatív és bonyolult ivós játék, ami magában foglal egy asztalt, ping-pong labdákat és nem kevés alkoholt). Kár, hogy a vége felé értünk oda, és nem ihattam csak egy fél sört (igen, itt a söröket is 3 dl-ben mérik), mert kocsival voltam, de azt hiszem igazán élveztem volna egyébként.

Na és akkor elérkeztünk a mai naphoz, amihez tartozik sok-sok kép! Ugyanis tegnap Árpival segítettünk megint egy másik Lions Klub rendezvényén, egy fegyver-kiállításon! Mivel nem volt időnk szétnézni tegnap, ezért ma visszamentünk (ingyen beengedtek természetesen), és lecsekkoltunk MINDENT.

Egyik álomfegyverem - P90-es, talán ismerős lehet Csillagkapu sorozatból

Azt hiszem ez a nap képe - Árpi a gengszter egy Uzi-val.

Az első 5 perc után tudtam, hogy jól fogok szórakozni a következő másfél órában... persze csak figyelmen kívül kellett hagyni a temérdek mennyiségű fegyver őrültet. Hiába, ez Amerika. Mindenki kedves, jófej, de ha el akarnád venni a fegyverüket akkor agyonlőnének. Ez a nagy szabadság, hiába, ha akartam volna, akkor ott helyben veszek egy pisztolyt, bele töltényt, kimegyek az utcára és valakit agyonlövök. Nem csoda, hogy ennyi lövöldözés van. És akkor még percekig magyarázták nekünk, hogy milyen jó, hogy mindenkinek lehet fegyvere.

Temérdek mennyiségű puska - csak ilyen standból volt vagy 20

Távcsövek puskára - vicces, mert ezeket pont Szlovákiában gyártották

II. világháborús vízhűtéses légvédelmi üteg

Egy másik standnál két 12 éves meg egy 10 éves lányka ült, apjukkal egyetemben. Szerettem volna fényképezni egy pisztolyt, de miután sikerült a tárat a földre ejtenem inkább elsunyultam :) Azért előtte beszélgettünk egy kicsit a lányokkal, a két idősebb rendszeresen jár apjukkal vadászni. 12 éves lányok... nem szeretném ha megharagudnának rám... :)

Egy akkora kés, amivel át lehetne vele szúrni a fejem keresztbe

Még több puska

Ezt a szépséget 3000 dodóért vesztegették. Sose volt elsütve, aranyozott berakás. Felvetettem, hogy eladhatnánk a kocsinkat, hogy megvegyük ezt...

Az utolsó helyen, ahol összehaverkodtunk az eladóval jó kis dolgokat találtunk. Árpi megkérdezte a hapekot, hogy csinálhat-e fényképeket, erre mondta, hogy igen, de csak ha nem szidjuk Amerikát, amiatt, mert fegyver b.zik. Mit mondjak, tényleg azok, ez nekünk Európaiaknak elég furcsa. Hogy jó-e ez a nagy szabadság ezen a téren vagy nem, nem én fogom megítélni. Az biztos, hogy ha lenne rá lehetőségem, néha én is lőnék célba pisztollyal biztonságos körülmények között. Ki tudja, lehet jól jönne majd ha eljön a zombi-apokalipszis...

Gépfegyver, lézeres irányzék a távcsőben, két plusz lézeres irányzék és reflektor az elején. 90 töltény egy tárban.

Másik nagy kedvenc, számomra a Left for Dead 2-ből ismert ismétlő shotgun. Jó nehéz darab volt :)

Nem tudom mit tehetnék még hozzá, mindenki vonja le a végkövetkeztetést. Hozzá lehet jutni egy vadászpuskához 200 dollár környékén. Egy jobb pisztoly 6-700 dollár, egy gépfegyver 1000-1500 körül van. Ez egy ilyen ország, nem biztos, hogy rossz ez a fegyver őrültség, de ha beüt egy tömeghisztéria akkor nem szeretnék itt lenni amikor egymást szétlövik a hülye emberek.

Végül szeretnék Balázsnak gratulálni, hogy sikerült fényes nappal bekapcsolni, majd úgy felejteni az autó fényszóróit, így most találnunk kell valakit aki bebikázza... :P

USA Basketball

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy az egyetemi sporteseményekre a belépő ingyenes a diákoknak, úgyhogy megcéloztuk az idény első kosármeccsét. El lehet mondani nyugodt szívvel, hogy nem sok fehér játékos képviseltette magát, de azok is legalább 2 méteres drabális állatok voltak.

Korán érkeztünk, még nincsenek sokan, de a stadion fele legalább megtelik, pedig ez egy utolsó kis meccs volt

A rézfúvós-banda és a hardcore szurkolók szektora, hihetetlen mit lenyomtak a meccs alatt :)

A kezdőugráshoz készülődnek...

Itt az összes sportesemény hatalmas figyelmet kap és olyan propaganda követi amit otthon ritkán látni. Rézfúvós banda 40 fővel, helyi kemény-szurkolók egy szektorba ültetve, kabalaállat ugrándozik össze-vissza, két csapat cheer-leader lány, szünetben ingyen-póló osztogatás - arra fele dobják ahol a legtöbben üvöltenek - és még sűrített levegős póló-kilövő rocket-launcher is volt :D

3 percenként csapatmegbeszélés volt, így lett a 2x20 perces meccsből egy két és fél órás

A kisebb szünetekben bevonultak az akrobata cheerleaderek. Még jó, hogy Árpinak 15 megapixeles kamerája van... :P

A játék nagyon sokat állt, mert mindig harmadik támadás után csapatmegbeszélés volt, és a két félidő között még egy 15 perces szünet is volt. Igazából az egész nagy része nem is a kosárról szól, hanem egyfajta show. A sport kicsit háttérbe szorul, és a szórakoztatás veszi át a fő szerepet. Meg persze meg van spékelve egy jó adag néphülyítéssel is, de igaz ami igaz, a végére már én is ordibálva szurkoltam :) Kár, hogy Nevada jobban játszott, és 68-60-ra kikaptunk, de még így is jó élmény volt.

A félidő nagyszünetében egy srác zsonglőrködött mindenféle dologgal ami a keze ügyébe került, de elég jól nyomta. Ezután mentem én el egy hot-dogért 3 percre, és...

... persze ERRŐL kellett lemaradnom... T__T

Holnap reggel 5-kor (otthoni idő szerint délután 1) indulunk síelni! Igen, itt Új Mexikóban is vannak sírezervátumok, tekintve, hogy most is több mint 1000 méter magasan vagyunk. Az egész állam igazából egy rohadt nagy fennsíkon van. Épp ezért - még kevésbé - nem bírom a piát...

A síterep térképe. A zöldek a legkönnyebbek, a kékek a közepesek (azaz nekünk piros), a sok fekete meg nyilván a vadulós

Jó lesz vigyázni magamra, mert csak egy napra ugrunk fel, nyilván szét fogjuk síelni magunkat a nap végére :) Nincs sínadrág, de kreatív BME-s gépész hallgatók vagyunk, úgyhogy csak megoldjuk...

Just a Monday

Reggel 45 perces óra fél 10-től.

Utána zongorázás, kár, hogy nehéz jó zongorát találni.
Lazítás, netezés, beszélgetés.
Úszás, imádom ezt a 27-28 fokos úszómedencét.
Ebéd. Reeeengeteg kaja, mindet meg kell enni. (eat ALL the food!)
Semmittevés, majd rohanás megnézni 2 autót, persze egyik se optimális.
Mosás, beszélgetés, evés, még egy kocsi megnézés, még egy NEM.
Asszem most akkor megérdemlek egy Guinesst, még ha Ti nem is így látjátok :)

Jazz and soccer, that's all

Ma reggelre (délelőttre) végre kialudtam magam. Nem is említettem, tegnap voltunk a "Music Center"-ben, ahol van egy b.szott nagy koncertterem, és ezen kívül van vagy 15 zongora. Külön, hangszigetelt kis szobákban vannak elhelyezve úgyhogy elég praktikus. Néha remélem lesz időm eljárni gyakorolni kicsit, hoztam kottákat amiket meg szeretnék tanulni ebben az évben (van pár elég nehéz, úgyhogy tuti nem fog mindegyik menni: pl. Liszt 14. Magyar szimfónia: esélytelen :P )

Szóval, dél körül leléptünk, ugyanis ebben a koncertteremben Jazz koncert volt, amit a helyi, és nem annyira helyi középsulis srácok/lányok adtak elő. Három banda volt, ebből az utolsó - legprofibbak - voltak tényleg élvezhetőek, náluk már tényleg lehetett érezni, hogy a szólók belülről jönnek, és csak úgy "muszájból".

A két órás koncert után bekaptunk valamit, aztán mentünk volna haza, de megláttuk a többieket focizni a nagy placcon közel ahhoz a helyhez ahol lakunk, úgyhogy hazarohanás és átöltözés után egy másfél órás szezon vette kezdetét amiben lány focisták is szerepeltek :)

Itt kb úgy nézek ki mint a Johnny Depp a Karib tenger-ben, és mindjárt ...

... valami nagyon karatés mozdulatra vetemedek :)

Hm... labda. Labda.

Nagyrészt én voltam kapus, itt éppen a japán sráccal kerültem összetűzésbe...

A japán srác elég jól játszott, de itt éppen kifeküdt, én meg épp Árpit készülök kicselezni

Kifáradva elrohantunk páran vásárolni, aztán 7-től ingyen kaja volt az egyetemen, meg pár érdekes program, mint pl. menj fel ilyen felfújható gumi-izére (mint az ugrálóvár), adnak fejvédőt, meg még rohadt nagy kipárnázott boxkesztyűt, aztán uzsgyi, verd a veled szemben lévőt. Mondanom se kell, Árpi igencsak elvert :D

Jó kis nap volt, holnap sajna órák vannak (bár csak egy lesz délelőtt), kéne venni már telefont, meg kocsit...

Happy New Year!

Egy hete vagyok itt, de legalább háromnak tűnik. Átlagban aludtam 5-6 órát, talán ezért tűnik többnek...

Ma ünnepelték a kínai lányok az újévet, úgyhogy ebédre csináltak mindenféle finomságot, és áthívtak minket az apartmanjukba, ami az egyetemen van csak egy másik helyen. Csináltak valami kínai levest, amiben ugyan nem volt sok tartalmas dolog, de a leve az elég jó volt. Volt saláta, csirkeszárny, valami sült hagyma meg még csirke valamilyen édes-nemtudommilyen szósszal elkészítve. Végül meg ilyen "dumpling"-okat csináltak, ami olyan mint egy kis tésztadarabba tekert zöldségvalami, forró vízben kifőzve.

Az exchange studentek egy kis része aki eljött

Az ebéd után Árpival nekivágtunk a városnak, hogy elmenjünk egy autódílerhez, akinél találtunk korábban a neten egy egész jó autót (egy órát gyalogoltunk oda, meg egyet vissza, muszáj kocsi...). 1999-es Pontiac Sunfire, ha végül megvesszük majd rakok fel képet. Én kicsit drágálom az árát, jövőhéten ha majd lesz pénzünk megvesszük, csak előtte viszünk egy autószerelőt aki megnézi nekünk, aztán ha rábólint szerintem helyben meg is vásároljuk. Talán még alkudni is tudunk rá, mivel manuális váltós, és itt mindenki automatát vezet.

Este átmentünk Purvaja-hoz (nekem Liz) aki főzött nekünk (három magyar srácnak) vacsorát, illetve mi is segítettünk valamilyen szinten. Én annyit tettem hozzá, hogy a kanapén aludtam, mert totál beálmosodtam, és befaltam amit a többiek csináltak :) Hiába, kell nekem az a napi 7-8 óra + a JET LAG se tett jót. Aztán még páran átjöttek, dumáltunk kicsit, most leléptem mert mindjárt bealszok.

Felmerült kérdésre válaszolva, hogy mit is csinálok én itt, és meddig maradok: a BME MM tanszéke jóvoltából vagyok kint júniusig, majd decemberig az ittlétemet a ROSZTOCZY alapítvány fizeti.
(http://www.rosztoczyfoundation.com).

Tanulni miket tanulok?

• Experimental methods (Kísérleti módszerek) - ilyen órám még nem volt, de nagyon érdekesen hangzik, és sok házi is lesz úgy néz ki...
  
• Plasticity (Képlékenységtan) - Nagyon vicces, egy orosz csóka tartja és nagyon durva akcentusa van. Mint az amerikai sci-fi-kben, ahol mindig van egy orosz tudós/űrhajós/egyéb. A tárgy jó lesz, ha kibírjuk az órát röhögés nélkül :)
  
• Flight dynamics and control (Repülésdinamika és irányítás) - Ez is elég érdekesnek tűnt, elvileg valami repülőmodellt is el kell készítenünk a félév végére.

Ha minden igaz kutatómunkában is részt fogok venni, erről még sok mindent nem tudok, csak a témát amit választottam, ami földközeli aszteroida figyelés, illetve a naprendszer dinamikailag stabil pontjaira történő útvonal/röppálya tervezés. Majd meglátjuk :)

Most elfekszek mint egy darab fa és remélem sikerül aludni vagy 10 órát legalább.

Party at P3

Tegnap reggel 5:45-kor keltünk hogy elérjük a Lions klub gyűlést. Ez több szempontból sem volt optimális. Az egyik az, hogy nem feküdtünk le korán. Ugyanis (így utólag már pontosan nem lehet meghatározni a dolgok forrását), de valahogy - én váltig állítom, hogy Árpi jóvoltából - nálunk szerveződött egy parti. Az apartmanban. Ebben a 40 négyzetméteresben. 50 emberrel.

A buli eleje - Mózes épp Árpi extra-nehéz rubik kockájával gyűrkőzik

Bal oldalon Lisette, a Holland lány, aki feltűnően sokat lóg fekete srácokkal ... :P

Árpival meg Adil-el (student ambassador)

Bal oldalon Celine, a mi "student ambassadorunk" (direkt idézőjelbe). Itt még talán józan :D

Az egész talán úgy kezdődött, hogy focimeccs volt Mexikóiak VS "mindenki más" felállásban, és az esti bulihoz a sört az állta, aki veszít. A mexikóiak veszítettek, majd Árpi "felajánlotta", hogy akkor legyen nálunk a buli. Be is állítottak a Mexikóiak 60 doboz sörrel, egy spanyol srác csinált vagy 5 liter Sangriát, illetve mindenféle egyéb alkoholos italok is megjelentek az este folyamán. Rohadtul élveztem :D

Középen a (magas) brazil lány (Barbara) épp Sambát tanít

Balázs, Árpi, Purvaja (Mauríciusz), Rosy (Mexikó), Jinni (Korea)

Tömegfotó...

Én 2-kor mentem el aludni, akkor még volt itt pár srác, de Árpi szerint fél 3 körül már mindeni eltakarodott. Szűk négy óra alvás után a Lions gyűlés egész jól ment, bár 50 alatt itt se volt nagyon senki :) Lehet ezzel a klubbal jól járunk, egy percünk se lesz úgy érzem (bár eddig se volt).

Ma volt az első tanítási nap, két órám volt. A másodikon a tanárt IGOR-nak hívják (orosz, ugyebár), és nagyon vicces akcentusa van :D Árpi mellettem alig bírta röhögés nélkül.

A két óra között végre befizettünk egy meal plan-re, úgyhogy rögtön be is ültünk. Ott voltunk egy bő órát. Esküszöm, ilyen nyugodt és stresszmentes környezetben még sosem voltam és én is átvettem ezt a jó szokást. Nincs rohanás, nincs kiabálás, senki sem siet, senki se dudál, mindenki mosolyog és kedves. A menza oltári. Nem túlzok ha azt mondom legalább 50 féle kajából lehet választani, és annyit eszel amennyit akarsz. Mindezt cirka 6 dollár / étkezés áron. Hihetetlen.

Hazajöttünk délután és ugyan nagyon durván fáradtak voltunk (az elmúlt két napban az a 6-7 óra alvás összesen nem tett túl jót), de alvás helyett elkezdtük kidzsuvázni az apartmant, el is tartott vagy másfél-két óráig, mert valamelyik barom, aki hozott vagy 5 kiló jeget az italokhoz (itt lehet jeget venni a boltban így kilóra kb.) otthagyta a konyhapulton egy az egyben, szép kis áradást eredményezve másnapra.

Épphogy csak kész lettünk a takarítással, elhúztunk az uszodába úszni egyet. Természetesen ingyenes belépőnk van a diákkal, úgyhogy úsztunk pár hosszat meg dumáltunk (4-en a brazil meg svéd sráccal), véleményeztük az dögös úszómester csajt (bocsi Dóri :P) majd leléptünk épp elkapva a naplementét amint még fényárban borítja a közeli Organ Mountain vonulatait.

Tökéletes nap, további program valszeg társasjáték pár emberrel (azért nem annyival mint amennyi tegnap volt nálunk...) aztán alvás, holnap MEGINT korán kell kelni, TB teszt eredményéért kell bemenni halálpontosan. Remélem nincs semmi bajom mert kezdem érteni mit jelent az az "amerikai álom".

Las Cruces

Tegnap nem tudtam felrakni több képet, mert a feltöltési sebesség egy kalap sz.r. Be kell szereznünk majd valami mobil-net szerűséget ami gyorsabb...

És akkor 1-2 kép Las Cruces kies városáról:

Expectations...

VS reality

Autós bankautomata

Háttérben Organ mountain

Las Cruces "sétálóutcáján"

Campus egyik hatalmas épülete a nagyon sok közül - szép sárga gyeppel

Engineering complex - valami mérnöki épület

Most reggel 9 van, el kéne menni nézni valami reggelit, csak Martin Luther King napja van, úgyhogy kérdés mi van nyitva, és mi van nyitva 1-2 km-es körzeten belül... kell egy autó.